Név: Linerys Rissat

Kor: 32

Nem: Férfi

Faj: Kelumi

Fajomról: Humanoid, az átlag embereknél azonan kicsivel kisebb, macskaszemű, karcsú faj. Vallásuk tiltja a mágiát, minden misztikumot. Egyszerű, konzervatív nép. Államuk egykor dicső, mára azonban letűnt, csupán két szigettel rendelkezik. A két sziget, Mosah-Kelum és Aldor-Kelum háborúban áll egymással. A vezetők sajnos nem veszik figyelembe, hogy fajunk száma ezer alá csökkent.

Előtörténet: Én Mosah-Kelum szigetén születtem, anyám kiskoromban meghalt. Apám, Raykine Rissat jólsiskolázott gyereknek nevelt, mivel nemes volt, ezt meg is tehette. Mivel ő a tudományoknak szentelte életét, így engem is orvosnak taníttatott, így - akaratom ellenére is - 6 évig sajátítottam el a gyógyítás újabb fortélyait. Vallásom ellenére (amit 21 évesen elhagytam) mindig is vonzottak a rejtélyek, a mágiát azonban idegennek tartottam. 18 éves koromban apám testvére, Chaumey (aki ugyancsak orvos volt) meghalt. A nagybácsim azonban jól ismerte testvérét, tudta, hogy ingóságait önző célokra használná fel, így  vagyonát rám hagyta. Raykine erre kidobott otthonról. 2 évig az utcákon éltem, szolgálataimat felajánlva, némi fizetségért cserébe. Mikor egy este a tengerparton jártam, egy arcát csuklyával eltakaró férfi ajánlatot tett nekem. Azt mondta, ha segítek neki a hajóján meggyógyítani egy viharban megsebesült matrózait, busásan megjutalmaz. El kellett fogadnom az ajánlatot. Mikor végeztem a legénység utolsó tagjával is, a kapitányhoz fordultam a fizetségemért. Átadott egy ládikót. Mikor átvettem, a kapitány levette csuklyáját. Az apám volt az. Alig tudtam mozdulni. Mikor megfordultam, egy félszemű matróz állt mögöttem, kezében tőrrel. A ládikóval fejbevágtam, épp elég időt szerezve ezzel ahhoz, hogy kijussak a kabinból. Ekkor láttam meg az árbocon a fekete zászlót. Apám kalóz. Nem tudtam elhinni. Ezután csak arra emlékszem, hogy valaki leütött hátulról. Mikor felébredtem, egy sötét szobában találtam magam. Szerencsére láttam a sötétben, igaz, a fejemen lévő púp miatt csak gyengén. Első látásra egy hajó szobájának tűnt. Komolyabb sérülést nem találtam, ami azonban a legjobban meglepett, a ládikó, és a felszerelésem nálam maradt. Nem tudom, mennyi időt tölthettem a szobában, viszont legalább volt alkalmam átgondolni mindent. Mi történt a hajón, mi lett apámmal, és mihez fogok most kezdeni, itt egy sötét szobában, egy kenyérrel, egy láda orvossággal, és hőn szeretett orvosi kellékeimmel. Mivel nem tudtam, miféle helyen vagyok, magamra öltöttem orvosi maszkomat egy kis adag gyógyfűvel. Nem tehettem semmit, csak várhattam a segítségre.

Személyiség: Talán apámtól örököltem a pénzre való éhséget. Élvezem a társaságot, az enyémet is szokták élvezni. Mindig keresem az alkalmat egy-egy beszólára. Általában főzeteket készítek előre, új főzetekkel kísérletezek, nőket hajkurászok. Egyedül inkább csak gondolkodok különböző dolgokon. Mondhatni filozofálok. Nagybácsimtól egyszer azt mondta: "Az ellenfelet csak akkor lehet igazán legyőzni, ha okosabb vagy nála." Később ez lett a monológom. Így nem mondhatom, hogy kerülöm a szemtől szembeni harcot, azonan nem is a lesből támadás jellemző rám. Gyorsan, körültekintően mérem fel a környezetet.

Képességek: -Kitűnő logikai képességek 

                          - A különböző sérülések mágia nélküli gyors gyógyítása

                          - Sötétlátás