A sok szigettel együtt jár a sok hajó, azzal pedig a sok kalóz. Nem tudni időkről, mikor a fekete vitorlák nem voltak jelen. Ahogy megjelentek a prédaként szolgáló kereskedőhajók, hamarosan feltűntek a ragadozóik is. Nem egyszer jutottak számot-tevő hatalomhoz, alapítottak városokat és királyságokat, vagy épp elpusztították azokat. Temérdek legenda szól kegyetlen és tejhatalmú kalózhercegekről, akik rettegésben tartották a vizek népeit.

Márpedig nem volt különösen nehéz dolguk. Minden kalóz megtalálhatja a neki leginkább megfelelő szigetet. Minél kisebb egy-egy gyarmat és minél távolabb helyezkedik el az adott nép egy nagyobb kikötőjétől, annál kiszolgáltatottabb. Mindegyikük felmérheti, mekkora halra mehet a hajóival és legénységével és arra a kategóriára specializálódhat. Mondhatni minden szigetnek megvan a maga fosztogató kalózcsapata. Egyeseket ritkábban látogatnak, másikakat gyakrabban. A fővárosokat csak felettébb ritka esetekben, minden rablósereg összefogásával veszik ostrom alá, erre viszont csak minden létezőn felülálló indokkal lehet rávenni a törvényen kívülieket.

Azaz nem nevezhetők teljesen törvény nélkül élőknek. Habár nem alkotnak egységes birodalmat, városaik miatt nekik is szükségük volt szabályokra, amik lehetővé teszik az egymással találkozást anélkül, hogy mind megölnék egymás. Ezek nem valami szigorúak, és általában a városokon kívül be se tartják őket. Ezen kívül pedig elég kezdetlegesek. Többnyire csak annyi írnak elő, hogy „normálisak” legyenek, mint mi. Lehet, ez furán hangzik, de náluk ez nem annyira magától értetődő.

Városaik leginkább egy szigetnyi méretű, sok hajóval körülvett bordélyházra hasonlítanak. Létrejöttük célja a legénységtoborzás, a lopott árukkal való kereskedelem és a véget nem érő tivornya ünneplése. Az összes hollétét senki se ismeri, rendszerint minden kalózkapitány egy-két helyet látogat. Így pontos számuk se ismert, csak az a biztos, hogy nem érdemes a közelükbe merészkedni.

Maguk a kalózok felettébb sokszínű népség. Nem nagyon válogat, kiket fogad soraiba, így mindenféle furcsa szerzet megfordul közöttük. Letűnt kultúrák túlélői, elfeledett fajok képviselői, misztikus teremtmények mind fellelhetőek soraikban. A kapitányok vajmi keveset törődnek vele, ki micsoda, amíg képes végrehajtani a kiadott utasításokat és kincseket szállít a fedélzetre. A kikötők pedig ezeknek a lényeknek a menedékei. Egyes, különben kipusztult fajoknak egész családjai élnek a koszos faházak közt.

Összegezve a kalózok hosszú távon sok jót is tesznek Ayantholnak. Megszűrik a gyengéket és a múlt egy-egy szilánkját őrzik maguk közt. Nem fényes se az életük, se haláluk, de más választásuk nem lévén büszkén vállalják az egész életükre szóló harcot.