Név: Freya lánya Gretel Asgarothból, avagy Mithrilgyúró Grétel

Kor: 122

Nem: nő

Faj: törp

Személyiség: a törpöknél nehéz olyat találni, aki egy kicsit is eltérne a megszokott törp normáktól. Hát én pont nem ez a személy vagyok. Hangos, nagypofájú, de jókedélyű, imádom az italt, remek harcos, szívós, kitartó és olyan konok lennék, mint hat másik plusz egy ezeréves, betöretlen öszvér. Sokkal forrófejűbbnek bizonyulok, mint a bátyám és az igazat megvallva, nem vagyok egy kimondott észlény, mindig előbb ütök, aztán beszélek és rendkívül büszke vagyok. Leegyszerűsítve, tipikus törp. Ennél törpösebb nem is lehetnék, és nem kívánok változtatni rajta.

Képességek:

- Értek a távolsági fegyverekhez, legyen az íj, számszeríj, kések, parittya, vagy dobócsillag, bármi dobható, lökhető vagy lőhető eszközzel elbánok, mutasd meg a használatát és én pikk-pakk megtanulom minden csínyját-bínyját, legyen az akármilyen új dolog számomra.

- Én vagyok Asgaroth legjobb bírkozója, bármelyik férfival birokra kelek és fél kézzel leverem őket, és ez nem csak a törpökre igaz. Elképesztő erős vagyok, innen ered a Mithrilgyúró becenevem.

- Egy kicsit konyítok a mágiához, de azon belül is csak a gyógyító varázslatokhoz ámbátor életet nem tudok menteni, az meghaladja képességeimet. Inkább a vágásokra, harapásokra, törött csontokra és sérült szervekre szakosodtam.

TÖRTÉNETÜNK

- Egy eldugott szigeten, fent Északon, mely egyetlen hegyből áll, a lábánál egy gyönyörűszép törpváros vár... - Á, megvesztél, asszony?! Ne csapkodd már a tarkóm!
- Kuss, Hansel, nehogymár szavalni kezdj, mert belöklek a barlangimedve vackába! Normálisan add elő a mesénket, ha már egyszer kikönyörögted, hogy hadd mondjad el Te!
- Áh, ti fehérnép ÁÁÁ, jóvanna'! Szóval! Ezen a szigeten, Björnálon, Valladar hegyének tövében van Asgaroth, a legnagyobb törpváros az öt királyság közül. Elég nagy és elszigetelt, hatalmas zátonyok védik, a bejutás lehetetlen, csak a törpök ismernek biztonságos és legfőképpen szigorúan rejtett utakat a borotvaéles sziklák között, de csak...
- Jaj, az istenekre Hansel, mire befejezed, olyan ősz leszek mint Baldur nagybácsikánk, aztán kihullik a hajam és csupasz leszek mint az üreginyúl s*gge! A lényegre!
- Hajj, jól van, na, ne acsarogj már húgom! Nos. Ott nőttünk fel Hrothgar király és Freya királyné gyermekeikként, királyfi és királylányként. Remek kiképzést kaptunk a törpkirályság legjobb mestereitől, megtanultuk értékelni az aranyat, amely a Valladar hegy mélyében rejlik, felnőttünk az uralkodásra biztos kezekben. Rengeteget háborúztunk kalózokkal, akik meghódítani vágyták birodalmunk, sok sebet és tapasztalatot szereztünk. Bár úgy tűnhet, utáljuk egymást, mindig szoros kötelék fűzött minket össze, olyan szoros, hogy mérhetetlen árat követelt tőlünk.
Nem Björnal az egyetlen sziget, amelyet törpök uralnak, és ezek a szigetek sajnos nincsenek közel egymáshoz, s mind ugyanolyan eldugottak, mint Björnal. Ráadásul mikor még csak suhanc meg bakfis ötven évesek voltunk, nagyban a kamaszkorban, borzasztó szerencsétlen dolog történt. Két távoli szigeten egyszerre halt meg az uralkodó. Ekkora szerencsétlenséget még nem értünk meg, mi törpök és azonnal új királyokat kellett választani, hogy ne hulljon szét a két királyság. Az egyik szigettel nem volt baj, a királynak volt örököse, de a másikon nem voltak örökösök, még lányok sem. Így esett, hogy apám, Acélnyelvű Hrothgar úgy döntött, elküld engem oda királynak és ami még “szebb”, Gretelt hozzá akarta adni az első sziget királyához.
- A büdös disznó!
- Maradjál már magadnak, asszony, azért mégiscsak az atyánkról beszélsz! No ott tartottam, hogy ketté akartak választani minket. De mi nem akartuk ezt, sose láthattuk volna egymást a túl sok teendő okán. Igaz, engem ideiglenesen akartak királynak, amíg nem találnak valaki tapasztaltabbat, de Gretelnek örökké ott kellett volna maradnia a férjével.
Így esett, hogy mi, Mithrilgyúró Gretel és Aranykezű Hansel elhagytuk Björnált és messzire utaztunk, az emberek városaiba, hogy száműzetve éljük le életünket. És én azt mondom, jól tettük, mert mi igazi, vérbeli törpök vagyunk, Durin vére ott zubog ereinkben, és at valljuk, hogy egy törpnek nem parancsolhat senki!
- Úgy biza'!
- Jaj, asszony, most elrontottad a... a drámai szónoklatot! Miért kell neked mindig belepofáznod?!
- Micsoda?! Na adok én neked mindjárt, Teeeee, Te kurafi! RAAAAAAA!
- Á, te hibbant...!

THE END