Mi az a szerepjáték?

Annyit tesz, hogy beleképzeled magad az adott szerepbe. Elképzeled mit tenne a karaktered abban a helyzetben. Megszemélyesíteni a karaktert. Olyan, mintha színészek lennénk egy filmben, a különbség csak annyi, hogy magunk írjuk a forgatókönyvet. Egyesek nem értik ezt a fajta játékot, pedig senki se képzeli magát ezeréves mágusnak csak azért, mert szereti megszemélyesíteni a karakterét. Talán Hugh Jackman fémkarmokkal szaladgál az utcán? Elijag Wood meg minden gyűrűt eléget? Nyilván nem, hisz csak szerepet játszanak a filmjeikben, mint mi mindannyian a fórumon.

A szerepjáték felettébb izgalmas és szórakoztató lehet, ha jól csinálják. Ha valaki szerepezik, nem szereti ha valaki megzavarja a hangulatot oda nem illő írásokkal. Ilyennek számít minden, ami a karakter szemszögéből értelmetlen, például ha épp egy középkori lovag vagy nem fogsz a kedvenc eggyüttesedről beszélni. Hasonlóak a hangulatjelek. Egy :) helyett annyi minden mást írhatsz és mindegyik lehetőség számtalanszor kifejezőbb. Írhatod például, hogy "fájdalmasan elmosolyodtam" vagy akár "belevigyorogtam a képébe". A kettő teljesen ellentétes, mégis mosoly és emiatt azzal az egy jellel lehetne kifejezni. Ne sajnáljuk a virtuális tintát, írjunk ízesen. Előfordulhat persze, hogy hosszabb időre elutazol és ezt szeretnéd jelezni. Nálunk erre való a csevegő szoba, ezeket is oda kéretik megírni.

Még egy fontos szabály, amit nagyon gyakran elfelejtenek az emberek: a játékban elhangzott sértések nem a gép előtt ücsörgő játékosnak szólnak, hanem csakis a karakternek. És ha te meg is tennéd, egy szentéletű papnő nem csapná le a nagyszájú arcátlan tuskó fejét. Magyarán a karaktered reagáljon rá, ne te.

Az első benyomást a neveddel kelted más játékosokban. Éppen ezért is olyan fontos a megfelelő név kiválasztása. Szívesen sorolnék fel itt úgy ezer nevet, hogy kedvetekre válogassatok, de egyszerűbb, ha néhány hasznos tanáccsal látlak el titeket. Névalkotáskor a legfontosabb, hogy illeszkedjen a karakter személyiségéhez. Egy két méter magas két méter széles izmos pusztító harcost senki se hív Fluffy-nak. A másik fontos szempont, hogy ne alkosson értelmes szót. Azaz akaratlanul ne, például ne nevezzék Abanánának, mert mindenkinek megjön tőle az étvágya egy kis banánhoz. Persze kaphatott a karakter becenevet egy jellegzetes tulajdonságáról és eltitkolhatja, vagy elfelejtheti az eredeti nevét. Tehát nyugodtan hívhhatnak Sebhelyesnek, bár ennél sokkal találóbb megoldások léteznek.

Ezekután van egy karaktered egy tökéletes névvel, már csak egy szerep kell neki, amit eljátszhat. Ehhez előszöris szüksége van egy háttérre. Honnan jött? Mik a céljai? Mit akar elérni az életben? Miért ezt az utat választotta? Milyen élete volt eddig? Milyen tapasztalatokat szerzett eddig? Ezeket a segítő kérdéseket úgy válaszold meg, hogy végül oda jusson általuk, hogy csatlakozni tudjon a játékhoz. Bele kell illesztened a karaktert az adott világba. Fontos, hogy soha ne írj hatalmas, történelmet befolyásoló hátteret, mert az egész hitelét veszti. Egyesek szeretnek több oldalas történetet írni a karakterükhöz. Ezt persze szabad, de többnyire fölösleges, hisz úgyse fogod elmesélni társaidnak az egészet, legfeljebb a legfontosabb részleteket. Ezt fogják végezetül teljessé tenni az apró finomságok, a karaktert karakteressé tevő részletek, szokások. Például folyton vicceket mesél, kapzsi, részeges, hősszerelmes, ilyesmik. Ez végül igen érdekes karakterekhez vezethet, de ez egyáltalán nem baj, csak tudd eljátszani.

Nagyon fontos ezentúl, hogyan cselekszel. Nem szabad egy írásban egy egész regényt átélned, ha mások is vannak a közelben, hisz azért vannak ott, hogy veled játszanak, nyilván reagálni szeretnének az általad leírt eseményekre. Ez fokozottan igaz harc esetén.

Ha nem játékos karakterek ellen küzdesz neked kell felmérned az erőviszonyokat és annak megfelelően leírni a csatát. Több mint valószínű, hogy nem fogsz szándékosan végezni magaddal, de azért ne fékezz meg egy élőhalott sereget egy hatéves kislánnyal. Te is megsérülhetsz, ha meg nem is halsz. És itt is fontos, hogy ne egyben írd le az egészet, még ha egyedül is vagy. Lehet hogy valaki a segítségedre sietne, épp arra járna, vagy megérezné, hogy bajban vagy és szólna valakinek. A szerepet közösen írjátok, egymással játszotok. Ha valaki másképp gondolja, írjon regényt.

Játékos elleni küzdelemnél egész más a helyzet. Itt még fontosabb, hogy hagyd reagálni a másikat. Nem tudsz egyszerre eldobni egy tőrt, az ellenfél mögé futni és a nyakának szegezni egy másik kést, csak ha fénysebességgel mozogsz. Persze minél gyorsabb vagy, annál több mindent tudsz cselekedni egy adott idő alatt, viszont mindenképp hagyni kell válaszolni a másikat. Nem akarok külön időt megszabni, hogy ennyi és annyi egy kör, inkább mindenki józan ítélőképességére és fantáziájára bízom.

Ami nagyon hangsúlyos a játékos-játékos küzdelmekben, hogy sose írhatod meg a másik fél reakcióját. Tehát azt írhatod, hogy a gyomra felé rúgtál, de azt már neki kell eldöntenie, talált-e a csapás és kiköpte-e a belét tőle. Persze senki se térhet ki minden csapás elől, ez megint csak az egyéni ítélőképességre van bízva. Ezen kívül pedig ne öld meg más játékos karakterét. Foszd ki, köpd le, rugdosd meg a földön, de ne végezz vele. Te se örülnél, ha megölnék a karaktered.

Végezetül annyit, hogy mindig légy nyitott és megértő játékostársaid felé a jó szórakozás érdekében.