Név: Drakon

Kor: 154

Nem: Férfi

Faj: Árnyjáró (kihalt)

Személyiség: Egy pszichopata állat vagyok. Imádok harcolni, lesből támadni és ölni. Akkor vagyok, a legboldogabb mikor mások holteste vesz körül. Megbízható vagyok, ha valamit rám bíznak és én elvállalom, akkor az életem árán is teljesítem azt. Ezenkívül hideg személyiségem van. Nehezen lehet megnevettetni, vagy jó cselekedetre bírni.

Történetem: A fajom már száz éve kihalt. Nem csodálom elvégre mi voltunk a világ egyik legnagyobb árnyfoltja. Egy hatalmas szigeten éltünk, amit sűrű köd borított be. Itt nap-nap után harcra tanítottak minket és innen indultak a hajók éjszakánként fosztogatni, de főkként gyilkolni. Ugyanis az én fajtámból, ha valaki megölt valakit, akkor az élete hátralevő részét a sajátjához adta. Bárki azt hinné, hogy így örökké élhetnek egyesek, ha elég képzettek hozzá. Ám minket is utolér a kaszás előbb-utóbb, épp csak be kell hozzá töltenünk az ötszázat. A köddel borított sziget holléte évezredeken át rejtély maradt, de egy nap valahogy kitudódott a pontos helye és rengeteg hadihajó érkezett a megölésünkre. Csak maroknyian tudtunk megszökni a szigetről. Jómagam hetekig hánykódtam a tengeren, mire egy áruszállító hajó megtalált. Hálából a legénység összes tagját megöltem, majd kikötöttem egy kalózkikötőben. Ott miután eladtam az árut, vettem magamnak egy kisebb hajót. Ebben éltem és utaztam magányosan. Sokáig bérgyilkosként tevékenykedtem, ám egy nap elkaptak. Sokáig vitatkoztak rajta, hogy halálra ítéljenek, vagy börtönbe vessenek. Végül úgy döntöttek mindkettő. Bigronra a börtönszigetre szállítattak. A hajóról egy csónak vitt be a szigetre. Miután kitettek és már visszaindultak odadobták a lábaim elé a cuccaimat. Azt mondták még szükségem lesz rá. Nem tévedtek.

Képességek: -Ért a kardokhoz és tőrökhöz. -Ért a távolsági fegyverekhez. –Kitűnő husztakezes harcos.