|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.12. 22:15 - |
Melandor sose alszik. |
//Elaine//
Tudtam, hogy gond lesz abból, ha Adsiner ilyet mond Nixus-ra. Nagy levegőt vettem, nem akartam rosszat egyikünknek sem, azonban ha továbbra is így viselkedik nagyon megüti a bokáját. Főleg, ha Nixus-szal kacérkodik.
- Tudod...- kezdtem, viszont drága jó barátom magához tért evéséből.
- Mit mondtál?! Nem hallottad már ezerszer, hogy Nixus a nevem? N-I-X-U-S, Nixus! És nem vagyok madár! Bagoly vagyok, méghozzá nagyon csinos hóbagoly!- rikácsolta fenyegetően csapkodva a szárnyaival. Nagyot nyeltem.
- Nixus, fejezd be! Egyél- morogtam rá villogó szemekkel. Pufogva, de engedelmeskedett nekem, közben egyfolytában azt mondta, hogy ő igenis nagyon csinos, meg szép. Komolyan néztem a "Hercegecskére".
- Remélem tisztában vagy vele, hogy ha így viselkedsz, csúnyán végzed, hiába VOLTÁL -és itt a voltán van a hangsúly-, valamikor is herceg. Érted? Itt nem valami játékról van szó. Nekünk ez a munkák, és amíg közöttünk vagy, nem viselkedhetsz úgy, mint egy főnemes. Képzeld, valamikor még én is palotában mászkálhattam, de az már a múlt és ez itt a jelen. Nixus joggal csattogtatta rád a csőrét. Tanulj, ha élni akarsz, világos?- húztam fel szemöldököm, miközben igenis jelét adtam annak, amit az előbb mondtam. Megtöröltem a szám az övemen csüngő, monogrammos kendőmmel, majd annak is jelet adtam, miszerint itt semmit nem számít nő vagy férfi az illető, elégedetten dőltem hátra a széken hintázva. Megszívtam a fogam, hogy a borsó héja kijöjjön a fogaim közül.
- Világos voltál szerintem Elaine. Ha nem érti, akkor nem csak, hogy nincsen tisztában hol van, de még buta is- helyeselt Nixus tele szájjal. Vigyorogva tettem tarkómra a tenyereimet. ~ Nahát, érdekes ez, a madár. Mindig képes meglepni, milyen okos is. És vajon a Hercegecske az?~ tűnődtem magamban. |
//Drakon//
Már két napja, hogy felvettük a boszorkányt. Azóta szinte senkit sem láttam, mivel az elmúlt negyvennyolc órát a hajó egy eldugott részében töltöttem. Épp, hogy bementem a kabinomba meglátogatott az a személy, aki még a szőkésnél szúrt szemet. Pontosabban mikor egy kisebb hadseregnyi fogoly szökött át a Melandorra. Hosszú ideig nem láttam viszont az arcát, de két napja felkeresett. Mint kiderült jómaga is egy Árnyjáró, vagyis egyikre a fajtám megmaradt képviselőinek. Azt is elárulta, hogy már az élete végét tapossa és, hogy szívesen tovább adná a tudását fajtánk varázslatait illető, bár ez állítása szerint igen hosszadalmas és nehéz lesz. Még aznap elvitt egy tágas, de sötét helyre a hajón. Azóta itt gyakorlok egyfolytában és csak enni, meg pihenni állok meg nagy néha, de ennek ellenére semmit sem haladtam előre. Épp folytatni akartam az edzést mikor betoppant az öreg.
-Ebédet?- kérdezte kezében egy tál levessel. Gondolkodás nélkül nemet mondtam, volna, ha nem kordul meg a gyomrom.
-Azt hiszem, elfogadom.- mondtam unott tekintettel. Az öreg átadta a levest és néhány szelet kenyeret. Leültem arccal befelé az egyik sarokba és elkezdtem megebédelni. Egész hamar végeztem vele. Ahogy felálltam éreztem, amint a hajó lelassít. Kinéztem az egyetlen ablakon, ami a szobában volt és megláttam egy szigetet, aminek a közepén egy hatalmas vulkán állt.
~Azt hiszem, ebből most kimaradok. Sok sikert srácok!~ gondoltam magamban, majd folytattam a gyakorlást. |
Két nap is eltelt azóta, mióta felvettük a boszorkányt a hajóra. A kabinomban tartózkodtam és azon gondolkoztam hogyan is fogom visszaszerezni a trónomat és végleg megszabadulni a hajó láncaitól, mikor az-az átkozott madár kiabálta a gazdája nevét az egész hajón.
~ Nem igaz, kibírhatatlan ez az ostoba állat. Elegem van már belőle. ~ fogtam a párnát, és a fülemre tettem hátha úgy nem hallom a rikácsolását
Egy ideig csend volt, aminek örültem, ami nem tartott sokáig. A szárnyas jószág megint végigkiabálta a hajót, hogy kész van az ebéd. Nem voltam boldog a visítása miatt, de legalább haszna volt, mert készen volt az ebéd. Kijöttem a kabinomból és a konyhába indultam. Beérve a helyiségben senki sem volt, Elainen kívül.
- A madarad nagyon aktív. Sosem hallgat el? – kérdeztem tőle. |
// Engedályt kaptam, hogy most én ugorjak, mert szegény Klathor-nak nincsen ötlete. :D //
//Nixsus//
Már vagy két napja voltunk a hajón. Jó volt újra otthon lenni. Hirtelen megkorgott a gyomrom. Érdeklődve néztem körbe a fedélzeten. Sehol nem láttam Elaine-t! Kétségbe esetten jártam körbe az egész hajót.
-Elaine!! Elaine!! Hol vagy?!
-Nixsus! Ne kiabálj!-hallottam meg barátom hangját a hátam mögött. A szobájából lépett ki, én azonnal a karjai közé bújtam.
-Olyan, hogy meg vagy! Nagyon éhes vagyok-suttogtam szomorúan. Nagyot sóhajtott, majd megsimogatta fejem.
-Menjünk a konyhába, csinálok ebédet. - felelte szelíden. Imádtam mindig, mikor ilyen kenyérre kenhető hangulatban van.
A konyhában nem volt senki, csak mi. Jó sokat főzött, hogy mindenki ehessen. Nagyon vártam már. Kiszedett két tállal, vagy többel?
-Nixsus, kérlek, szólj mindenkinek, hogy ebéd- nézett rám kedvesen. Nagyot sóhajtottam. Olyan hívogató volt az az étel amit külön nekem csinált. Végül beadva derekam elmentem a fedélzetre. ott elkiáltottam magam.
-EBÉD! EBÉD! Elaine készített ebédet!! Igyekezni!- szóltam, majd ezzel az üzenettel söpörtem végig a hajón. |
Végül az én ötletem mellet maradtunk. A boszorkányt én kísértem el, bár ezt inkább Klathornak kellet volna, elvégre az ő nője. Sajna viszont az is igaz, hogy róla hinnék el a legkevésbé, hogy néhány nyavalyás góblin megölte. A hercegecskére meg nem bíznám, a végén még megöletné magát. Zaxot pedig egy szót sem szólva ment a többiek után, így én maradtam a testőr jelölt. Megérkezve a sziget egy eldugott zugába nekidőltem egy fának és csendben néztem a tengert. Egyszer csak a boszorkány megszólalt, hogy közeledik a Melandor. Jómagam is éreztem valami furcsát. Még nem nagyon voltam távol a hajótól így most éreztem először, de a boszorkány megjegyzése nélkül is sejteni lehetett, hogy a Melandor jelzi a közellétét. Hamarosan meg is lehetett pillantani az enyhe ködben a közeledő hajót. |
Csak Drakon adott ötletet, hogy mit is csináljuk és annál is maradtunk.
A Meladorral a sziget egy eldugott zugába hajóztunk, hogy felvegyük az idegesítő boszorkányt. A fedélzeten sétálva észrevettem Klathort amint a hajóorrban áll, és nézelődik. Odasétáltam hozzá, majd megállva mellette észrevettem a boszorkány madarát, amit össze-vissza szálldogál a levegőben.
- Ott van a boszorkány madara. – mondtam és mutattam a madár felé. |
//Elaine//
A fák között vártam, ott ahol meghagyták nekem. Az egyik fa törzséhez simultam, és fürkészve a tengert, Nixus parádézott az égen. Nagyot sóhajtottam. Pont olyan volt mint egy gyerek. Rosszcsont és virgonc. Akaratlanul is elvigyorodtam.
- Ha meglát téged Klathor biztos azt hiszi, hogy hülye vagy.
- Most is azt hiszi. Nem mindegy? - kérdezte jó kedvűen. Végre megint szabadon repülhetett, anélkül, hogy félnie kellene bárkitől. Megráztam a fejem és beleegyezően bólintottam. Valóban ezt hitte kedves barátomról. Ekkor valami furcsa érzés kerített hatalmába.
- Hamarosan megjönnek...-suttogtam a levegőbe. Éreztem, bár még nem láthattam az enyhe ködtől a hajót, azonban biztos voltam benne, hogy Klathor és a Melandor a közelben van.
//Nixus//
Jól éreztem magam a friss óceáni levegőnél. Régen bonthattam úgy isten igazából szárnyat. Kicsit fájt Elaine csípős megjegyzése,de tudom hogy csak védeni akar. ~ Pedig, ha tudná...~ Gondoltam egy fájdalmas mosoly kíséretében. Zuhanni kezdtem, legalábbis a lány így láthatta, viszont nem szólt semmit, mivel tudta, hogy csak játszom. Aztán a szél elhozta felém suttogott szavait. Én is megéreztem. Bár én nem Klathor miatt és hogy szerelmes lennék belé, vagy bárkibe is. Ez annak volt köszönhető, hogy kapcsolatban állok a hajóval.
-Valóban...-dünnyögtem unottan. Igaz, nagyon izgatott voltam. |
Mivel nekem semmi ötletem nem volt, szívesen hallgattam Drakon tervét. És mivel senki más nem jelentkezett jobb megoldással, azt választottam.
- Nagyszerű! Akkor lássunk is munkához! - mondtam még a maszkos figurának.
//Ugorjunk egy kis időt, mielőtt végleg ellaposodna ez az egész.//
A hold már jócskán elkezdte útját az égen, mikor a Melandor - immáron némi arannyal gazdagabban - újra megközelítette a sziget partjait. Bár a holdfény édeskevés volt hogy sok mindent lehessen látni, valahogy éreztem, hogy a víztől pár méterre álló fák között már vár Elaine.
A hajóorrban állva fürkésztem a fákat és azon gondolkoztam, mit lehetne főzni ma estére. Vagy talán a lány üt össze valamit visszatérte örömére? |
Klathor fölrántotta őfelségét a földről majd megkérdezte, hogy mi a tervünk a boszorkány kijuttatására. Legszívesebben meghagytam volna az ötletek gyártását a kérdezőnek, mert mindig övé a nyerő terv, ám már csak azért sem hagytam magam. Annyira elmélyedtem gondolataimban, hogy még a madár visszaérkezését sem vettem észre.
-Mi lenne, ha a boszorkányt elvinnénk az egyik alacsonyabban fekvő part részre és még az éj leple alatt visszajönnénk érte. A góblink ellen pedig hátrahagynánk a lánnyal egy-két személyt. A városban majd azt mondjuk, hogy meghalak a csata közben.- válaszoltam egy perc elteltével. Nem túl nehéz kivitelezni az ötletem, feltéve, ha van elég alacsony partrész hozz. |
Drakon kicsavarta a kezemből a kardomat és leszorított a földre, már éppen kiszabadultam volna úgy hogy a két lába között átdugom a lábaimat és kicsavarom a lábát alóla mikor Klathor közbeavatkozott majd felszedett a földről.
~ Majd én elfogok, szakadni az átkozott hajóról és a trónom is visszaszerzem. ~ gondoltam magamban.
A boszorkány még rájátszott a beszólogatásával, már épen megint megszólaltam volna mikor Zaxot hátba veregetett és a fülembe súgott egy jó tanácsot. Leültem egy székre, Elaine egyfolytában csak engem nézett, majd parancsolta, hogy mi is találjunk ki valamit, hogy ő is velünk tudjon jönni a hajóra.
~ Még mit nem. Némber. Találj ki magadnak valamit, ha már úgyis nagyra vagy magaddal ~ gondoltam magamban közben karomba tettem a kezem. |
* Az őröket kikérdezve, csalódnom kellett a megérzéseimben. Több várőr elmondása szerint az esti órákban igencsak megszaporodtak a goblinok, főként a déli és a keleti oldalon, ahol a szigetnek az erdősebb részei találhatóak - és ahol könnyebben el lehet bújni, mint a sziklás partokon. Létszámról kérdezve őket, nem volt valami eget rengető nagy számuk, olyan 8-15 fős osztagokban strázsálnak a falak körül, főként fosztogatják az úton járó karavánokat és az arra járó katonákkal csapnak össze. Igen merészek, de egy nagyobb csapat már képes elbánni velük.
Mikor eljött az est, eljött annak is az ideje, hogy végre elinduljunk a küldetésünk felé, amit megbeszéltünk. Mikor már mindenki ébren volt és menetrendre készen, Klathor azon nyomban kinyitotta az ajtót, hogy az éjszakában suhanva elvégezzük a küldetést. Hadd ne említsem, hogy most is aggódtam a goblinok miatt, nem feltétlenül akartunk mi csatázni a kis mitugrászokkal, ha nem szükséges. Kevesen semmit nem érnek, nagy számban viszont már okoznak kisebb-nagyobb fej, kéz és lábtörést.
A kis csipetcsapattal a közeli bokrosban álltunk meg, vélhetőleg teázni és a legendás pónikról mesélni egymásnak. Valójában csak a további teendőket beszéltük volna meg, ugyanis előttünk egy nagyobb goblin csapat lófrált, pont egy nagyobb kunyhó előtt.
Már éppen úgy tűnt, hogy a kunyhóba való bejutásának a tervét kezdjük közösen megformálni, de akkor olyan történt, amire véleményem szerint senki nem számított: hátba kapták Klathort.
Egy ifjú hölgyemény, szólította meg Klathort - aki igen közel állt hozzá -, illetve egy bagoly is vele volt. Csakhamar elszabadultak az indulatok, ugyanis Adsiner barátunk egy hangos zörejt hallatott azzal, hogy a fegyverét komótosan, már majdnem „levágta” a földre – vélhetőleg egy kőnek nekiütközött a penge és az adta a hangot -, amire a közelben lévő goblinok is felfigyeltek.
Az újdonsült társunk, Elaine bekísért minket, miközben a duzzogó madara (és a vele együtt duzzogó Adsiner, aki velünk tartott a kunyhóba) fedezett minket a porfelhővel. Bent a Kis Herceg nem volt elragadtatva a neki szánt pofontól, bár részben tényleg megérdemelte, mert ugyan azt a kardot tarthatta volna a saját kezében is, de ennyi csépelés neki már elég volt.
A kis herceget kétszer hátba veregettem, majd ennyit súgtam neki:
- Legközelebb inkább tartsd meg magadnak ezeket a megjegyzéseket, még akkor is, ha mérges vagy. Ismerd a mondást: ne szólj szám és nem fáj fejem. - mondtam neki.
Ezek után kivont karddal a falnak dőltem, hogy onnan hallgassam a további történéseket, mert jól jött volna valami terv, ami arról szól, hogy innen hogyan is tudunk kijutni. * |
//Elaine//
A fiú nekem szegezte a kardját. Értetlenül álltam és már rég a kardom markolatára csúsztattam a kezem mikor is ketten is "megvédtek". Eddig csak mosolyogtam a fiúra most már egyenesen nevettem.
- Ó, milyen aranyos! Azt hitted eltudsz velem bánni? Milyen édes, kis volt hercegecske. Amúgy- itt Klathor-ra pillantottam- igen lefogjuk venni az átkot, de csak ti mentek. Nem tudom, hogy oldjuk meg ezt a problémát. Mennyivel könnyebb lenne, ha át tudnék változni valami kicsi állatá! - morogtam az orrom alatt. Elkezdtem sétálni a szobában. Egész végig "Őkirályifelségét" figyeltem. Gondolkoztam és csak gondolkoztam.
- amúgy később rendezzük ezt a kis...nézet eltérést a fedélzeten, "felség". Most mindenki gondolkozzon! - adtam parancsba idegesen. Ebben a pillanatban megjelent Nixus az ablakban. Kedvesen mosolyogtam rá.
//Nixus//
Berepültem az ablakon és ide-oda járattam a tekintetem Elaine-ról Klathor-ra.
- Ugye nem tapadtatok megint össze?! |
Elaine kibontakozott az ölelésemből és az újoncokat kezdte korholni, amiért felhívták magukra a figyelmet. Mintha nem tudnánk elbánni öten egy tucat goblinnal. Azért a lány bevitt minket a kuckójába. Elismeréssel néztem az építményre, eléggé beletanult az átmeneti lakhelyek eszkábálásába. Az elf kissé magára vette az előbbi szidást és megfenyegette Elainet. Öblös nevetésben törtem ki és már épp azon voltam, hogy a grabancánál fogva hátrébb emeljem az oktondit, de Drakon megelőzött. A fiú vállára tettem a kezem.
- Nyugalom, csak félrebeszél - mondtam még mindig kuncogva. - Nem vagy herceg hegyesfülű. Mikor a Melandor fedélzetére léptél, elvesztetted ezt a címet.
A ruhájánál fogva felrántottam a földről Adsinert. Sóhajtottam és a többiek felé fordultam.
- Elaine, gondolom leveszed az átkot, mi pedig bezsebeljük a jutalmat. A gond csak az, hogyan csempészünk ki téged a szigetről feltűnés nélkül. Mert a városiak biztos a halálodat kívánják - mondtam mosolyogva. |
//Drakon//
Hirtelen egy női hangot hallottam magam mögül. Mikor megfordultam Klathor újongásával szembesültem, meg azzal, hogy megcsókolja az általunk keresett boszorkányt. Csak annyi választott el a hanyatt vágódástól, hogy már amúgy is a földön feküdtem. Ám Adsinner elejtette a kardját és a góblinok máris jöttek felénk. A boszorka és a baglya mentett meg minket és vitt be a szállására. Ott az elf fiú kikelt magából az előbbi pofon miatt és a lány torkához szorította a kardját. Egy dolog ütötte meg nagyon a fülem: herceg. A következő pillanatban megragadtam kardot tartó kezét, majd úgy csavartam, hogy közvetlenül előttem felnyalja a padlót.
-És mit keres őfelsége a Melandor legénysége között?- kérdeztem gúnyosan. Nem csak, hogy kardot szorított a megmentőnk torkához a saját hibája miatt, de még ráadásul trónörökös is. Két kitűnő ok arra, hogy azonnal megöljem. |
A boszorkány dühösen odajött hozzám és felpofozott. majd ráncigálni kezdet.
~ Hát mit képzel ez magáról ez a némber? Herceg vagyok, uralkodói leszármazott senki sem bánhat velem így.~ már forrongtam is magamban.
Nem voltam rest megszorítottam a kardomat majd a nyakának szegeztem.
- Te boszorka mégis kinek képzeled te magadat? Hogy merészel megütni egy herceg? Térden állva kéne könyörögnöd a bocsánatomért. – vontam kérdően dühösen a boszorkányt, nem törődve a következményekkel hogy mi is lesz egyáltalán. |
//Elaine//
Mikor meghallottam a ricsajt azonnal dühbe gurultam.
- Hát ez remek! Klathor milyen szerencsétleneket veszel fel?! A goblinok nem tudják, hogy kijöttem. Remek! - zsördölődtem, miközben kiszabadítottam magam Klathor karjaiból. Mérgesen léptem az ügyetlen fiú elé. Egyenest a szemeibe meredtem, majd olyat kapott, hogy belecsenghetett a füle. - Hány éves vagy, nyolc?! A testvéreim ügyesebbek voltak,mint te pedig fiatalabbak voltak! Bolond! - rivaltam rá kegyetlenül. Nixus felreppent a fáról és egyenest a goblinok elé repült. Én, mint jártas a terepen azonnal húztam magam után Klator-t meg a kétbalkezes fiút.
- A többiek is jöjjenek ám! - adtam parancsot hátra pillantva.
- Klathor, legközelebb veled megyek- döntöttem el duzzogva. Nem csak Nixus-nak megy!
//Nixus//
Rémülten repültem a magasba. Láttam Elaine-on, hogy mindjárt robban. ~ Huhh! Nem szívesen lennék a kölyök helyében. Nem gyakori ez a kirohanása. ~ gondoltam zavartan hátra pillantva. A goblinok vezetője, aki itt őrzött minket kérdőn tekintett rám.
- Nos, a mester levegőzni kijött hátul...szóval..sportol - nyögtem idegesen. Nem igazán hitték el. Nagyot nyeltem. Elkezdtem csapkodni a szárnyaimmal ezzel felverve a finom port a talajról. - Jobbal nem tudok szolgálni! Vendégei jöttek! - rikácsoltam mérgesen. Hogy ennyire ne vegye valaki az adást! Bár, ezek a lények nem éppen szellemi zsenik. Felrepültem a fák fölé és onnan kerestem Elaine-ékat. Kisvártatva meg is lettek. Éppen a hátsó ajtó fele igyekeztek. |
A látottak alapján teljesen megdöbbentem, és a kezemben lévő kardot a földre tettem magam mellé, ami zörejjel járt.
~ Ezek nem csak ismerik egymást, hanem egy pár is? ~ kérdeztem magamban.
A következő pillanat, amire feleszméltem, hogy a goblinok már visítozva rohantak is felénk, mert meghallották a kardom csörömpölését amint a földre tettem hírtelen mozdulattal, nem figyelve a helyzetünkre hogy épp lapulásban voltunk. |
//Nixus//
Mikor Klathor magához szorította Elaine-t azonnal felrebbentem a lány karjáról. Mondanom sem kell, eléggé meglepett a férfi cselekedete. Azonban láttam barátom arcán a döbbenetet. Nagyon nem tetszett amit csinált.
- Hé, smár srác, leszállhatnál Elaine-ról mielőtt összetöröd szegényt! - morogtam a csőröm alatt, közben Klathor feje fölött csapkodtam szárnyaimmal. Mivel amúgy fáradt voltam felszálltam egy ágra és bűntetőleg bedugtam a fejem a szárnyam alá. Duzzogni kezdtem.
//Elaine//
Mosolyom hamar lefagyott arcomról. Teljes mértékben ledöbbentem. Ez fájt. Nem fizikailag, mert úgy jól esett, lelkileg kaptam egy pofont. Rég óta ismerem Klathor-t és ezt nem néztem volna ki belőle. Persze, tetszett, azonban lássuk be, nem olyan érzelgős típus. Meglepett engem, hogy igen is bújok hozzá és nem akartam, hogy elengedjen.
-Nixus, ne puffogj! Lejáratsz az új társaink előtt! - dorgáltam meg a baglyot. Nem hederített rám. Nagyot sóhajtva dőltem Klathor-nak. -Biztos átgondoltam én ezt a barátságot Nixus-szal? - zsördölődtem halkan, viszont Nixus rossz tulajdonsága: kitűnő a hallása.
-Hé! Azt ne mond, hogy elhagysz!
-Téged lehetetlen. Levakarhatatlan vagy - vigyorodtam el halványan.
- Megnézem én, hogy mihez kezdenél nélkülem! -puffogott tovább. Úgy döntöttem nem érdemes rá több energiát fordítani így legyintettem.
-Üsse kavics, elnézést.
-Én is így gondoltam! - huhogta vissza elégedetten. Sóhajtani akartam, de egy félre sikeredett nevetés lett belőle.
-Klathor, elmondhatnád miért kerestetek. Végülis én nem tudok gondolatotolvasni - néztem rá nagy kerek szemekkel, könyörögve. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság. Főleg, hogy miért a városból jöttek? Ezt nem értettem a leginkább. |
A boszorkány házánál várakozó goblinokat figyeltem és egy terven törtem a fejem. Azaz nem nevezném tervnek, hisz csak addig jutottam benne, hogy valószínűleg előbb lekaszabolhatnánk a csapat szerencsétlent, mintsem hogy elosonjunk mellettük. És talán még kevesebb zajjal is járna, már ha valóban el akarnánk terelni a figyelmüket. Aztán valaki megbökdöste a vállamat és ismerős hangot véltem hallani. Furcsa volt, hogy valaki a vállamat bökdösi, általában nem ér fel odáig senki. De most lapultam. Hátrapillantva egy jól ismert arcot láttam. Szó nélkül, amilyen gyorsan csak tudtam a lányra vetettem magam és karjaim közé zártam.
- Hiányoztál Elaine - suttogtam kissé hangosabban... ahogy én tudok suttogni, majd lassú csókot adtam a lány ajkaira.
- Igen, úgy néz ki őt kerestük - fordultam a többiek felé. Igazából fel se merült bennem, hogy vele fogok találkozni. Éppúgy lehetett volna egy másik boszorka is. Nem túl gyakoriak ezek az esetek, de nem is olyan ritkák. Azért örültem, hogy nem egy gonosz boszorkával kell megküzdenünk. |
Klathor halkan kinyitotta a kapukat, nem túl nagyra csak annyira hogy ép hogy kiférjen, persze nekem fele akkora hely is elég lett volna a kiosonáshoz. Ezek után az erdő felé vettük az irányt csendben, mint egy lopakodó macska. Mindenki fogta a fegyverét a kezében, én is jobb az óvatosság. A látási, viszonyok jók voltak a közlekedésre hogy még egy gallyat se törjünk ketté ezzel felébresztve a goblinokat. A boszorkány házához érve egy bokorba bújtunk fedezékbe hogy az éber goblinok észre ne vegyenek minket.
- Esetleg, valami zajjal elterelhetnénk a figyelmüket, valamelyikkőtöknek csak van dobófegyvere, amivel innen tudna távolabb zörejt csinálni. – súgtam halkan a többieknek, Drakon kérdésére.
A többiek válaszolni sem nem tudtak, mikor egy női hang kérdezte Klathort.
- Ez… csak nem a boszorka? – kérdetem halkan, fegyveremet megszorítva. |
[193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
