|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.12. 22:15 - |
Melandor sose alszik. |
~ Kellet nekem nyúlni az evezőért. ~ gondoltam magamban ,mert fárasztott már az evezés.
Szerencsémre nem is kellet sokat evezni. Megálltunk majd Klathor kitámasztotta a csónakunkat és elkezdett felfele mászni. Nem voltam rest fölugrottam utána mert már kiakartam szabadulni a bűzből meg a goblinok vijjogása is erre sarkalt. Nem volt könnyű megtartanom magamat míg be nem értem a lyukba ahol már könnyebben másztam felfelé úgy hogy a lábaimat is tudtam használni. Hallottam fentről hogy Klarhor kilökdösi a fedelet, a hangjából ítélve elég nehéz volt. Végre fényt láttam, hamarosan ki is értem a lyukból. Klathor előttem állt körülöttünk meg bámészkodó emberek.
~ Hát hogy ezt a szégyent kell megérnem hogy csatornából kell kimásznom és még a köznép is engem bámuljon. Szerencsére nem tudja senki hogy herceg vagyok. ~ |
Nem kellett sokáig evezni, ami amúgy se volt könnyű a csatornában, hamarosan fénytsugarak világítottak meg minket felülről. Egy csatornafedő alá érkeztünk.
Nem voltam rest, hátrébb mentem és az evezőt egy tartóvillán keresztül a csatornafal két téglája közé szúrtam, hogy megtartsa a csónakot. Ezután elővontam egyik egykezes kardomat, és bár nem én voltam a legakrobatikusabb, előre mentem. Egy ugrással a nyíláshoz vezető járatban voltam. Nem volt nagy ugrás, bárki megcsinálta volna. A járat pedig bőven elég széles volt nekem. Na jó, talán nem annyira bőven. Ahhoz mindenesetre volt elég hely, hogy kardamat két tégla közé ékelve és hátamat a szemközti falnak préselve megtarthassam magam. Lassan küzdöttem magam fölfelé. Kicsit megbántam, hogy én indultam elsőnek, mert hallottam, hogy a goblinok már úgy visítoznak, mintha az egész csatornaalagutat betöltenék. Nem kevesen jöttek, az egyszer biztos.
Végül elértem a fedőt és rá kellett jönnöm, szerencse, hogy én jöttem előre. Mindkét karommal nekirugaszkodtam a nehéz fém fedőnek, és még így is erőlködnöm kellett egy darabig. Úgy látszik ezért nem jutottak be itt a goblinok. A felszínre kapaszkodva városiak álltak körülöttem. Egyikük se mert közelebb jönni, lehet nem tetszett nekik a szagom. Nem örültek, nem féltek, csak kíváncsian bámészkodtak. Gondoltam idehívják a vezetőjüket, tehát én is csak álltam és vártam. Majd jönnek a többiek is. És akkor majd le kell zárni a csatornát is. |
Miután beszálltam a csónakba felnéztem hogy ki jön utánam. Zaxot jött lefele elsőnek közben lőttek rá a goblinok de védte magát a pajzsával. Szerencsére a goblinok engem nem vettek észre. Zaxot fogta magát és beleugrotta vízbe hogy gyorsabban a csónakba jusson mint hogy másszon és közben lelőjék. Míg Zaxot bemászott a csónakba megint egy csobbanás hallatott hangot. A csobbanás helyéről Rökh bukkant fel a víz alól majd bemászott a csónakba. Zaxot kérdésére felvontam a vállamat jelezve hogy én sem tudok semmit. A többiek is szépen beszálltak a csónakba végül Klathor is. Ezután Klathor fogott egy evezőt és elkezdett evezni a csónak elejében, valamit még kiabált de semmi értelmeset sem tudtam kiszedni a szavaiból, mert hangos üvöltözés és ordibálás mindent mást elnyomott. Drakon is fogott egy evezőt és ő is evezni kezdett. A Melador visszafordult és elhagyta a szigetet hamar beértünk a csatorna bejáratán a szag ok elviselhetetlenül bántottak az orrom ezért fogtam kendőt és az orrom elé csavartam hogy kibírjam. Drakon abbahagyta az evezést és letette a lapátot, fogtam megragadtam majd evezni kezdtem. |
* Amikor végre mindenki felszáll a hajóra, evezni kezdtünk, hogy a csatornán keresztül bejussunk a városba és ott csináljunk valamit, amiről fogalmam sincs. Nem tetszett, hogy nem tudom mit csinálunk és ennek ellenére a csónakban kell lennem, de hát ez nem "szeretem vagy nem szeretem" kérdése.
A csónak a csatorna bejáratához ért még a goblinok előtt, akiknek az egyik hajóját "A Bunkó" még meg is dobálta. Már csak néhány van, addig pedig kiszálltam a hajóból egyenest a vízbe.
A víz alatt megközelítettem a hajók alját, majd szépen felborítottam az egyiket, hogy a goblin tartalma a vízbe pottyanjon. Ott aztán szépen megfopjtottam kettőt a víz alatt, a többinek pedig megvágtam a lábát és a kezét, hogy ne tudjon úszni. Ők szépen lesllyedtek a víz aljára és többé nem láttuk őket.
Amikor kimásztam már a partra, rögvest kardot rántottam és a pajzsomat magam elé tartva védekeztem a nyilak elől. Két darab goblin hajó most ért partot és a nem éppen jó kedvükben lévő goblibnok azonnal ránk rontottak. Egyet a lábammal rugtam vissza a partra, hogy azután még egy másikkal is kézitusába kezdjek. Mivel kicsik voltak és könnyűek, úgy lehettt őket dobálni mint a krumplis zsákokat, így hol csak megfogtam a nyakát és elhajítottam, hol pedig nemes egyszerűséggel derékbe törtem a pajzsom szélével őket.
Ennek ellenére nehéz volt velüka dolgom. Egyedül nem volt nagy kihívás egy goblin, azonban nagy számban már nagy problémákat okoztak. Időközben ugyanis a másik kettő hajó is partra szállt. * |
Hookah felvetette, hogy egy szenyvízcsatornán keresztül lopakodjunk be a városba. Nem rosz ötlet és Klathor már hozta is a csónakot, amit miután leeresztett mindenki beszált. Én is követtem őket, miután ellenőriztem a felszerelésem. Ahogy haladtunk idővel néhány goblin jött velünk szemben, szintén csónakokban a Melandor pedig itt hagyott minket. Evezni nem sok kedvem volt, de hozzám volt a legközelebb az evező és nem akartam goblin ebéd ként végezni, így leültem és Klathor tempóját felvéve elkezdtem evezni. Hamar a csatorna bejárataához értünk és szerencsére még a förmedvények előtt. A szag nem zavart egy kicsit sem, elvégre egy bérgyilkos rosszabb hejeken is megfordúlt már. Ahogy beértünk abbahagytam az evezést és a legközelebb lévő hajó legénységét megdobáltam shurikenekkel ezzel egy csónakot kiiktatva. Sajnos még vagy öt tartott felénk és nem akartam kifogyni a készleteimből a városba érés előtt, így kardot rántottam és vártam, hogy elég közel érjenek. |
Megvártam, míg páran a csónakba ugranak, majd mikor már egy ideje senki se jött a fedélzetre, inkább én is elindultam. Lemásztam a kötéllétrán hozzájuk, de mivel ehhez el kellett engednem a kötelet, ami a csónakot tartotta, az utolsó pár métert csak ugorva tudtam elérni. A csónak nem nagyon ingott, csak félig elmerült, hogy aztán mindenkin dobjon engem. Ahogy ismét szilárdan álltam, egy evezőért nyúltam és elkezdtem magam lapátolni a vizet a ladik orrába állva.
- Valahol kell lennie egy evezőnek még! Ne lazsáljatok! - ordítottam nekik vissza két hajtás közt.
Hangomat így se hallhatták, ugyanis a parton táborozó goblinok kenukba ültek, hogy megtámadjanak minket, csatahörgéseik betöltötték az eget. Hátunk mögött láthattuk, ahogy Melandor megfordul, majd a süllyedőben lévő goblin hajón keresztül törve eltávolodik a szigettől. Majd visszajön, ha nálunk lesz a zsákmány.
Sikerült még a goblinok előtt a csatornabejárathoz érnünk. A szag zuhatagként csapott az arcunkba, igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Ahogy beeveztem a kövekkel kirakott csőbe, a goblinok utánnunk jöttek. És ahogy haladtunk, egyre közelebb értek. |
//Rökh jelen!//
Ahogy látom az ötletem el lett fogadva. Klathor elő is készített egy csónakot, gyorsan ellenőriztem, hogy minden kéznél van e, amihez szükségem lehet, aztán a pikkelyes lényt követve beleugrottam a vízbe, s a csónakba másztam. Bele se merek gondolni, hogy mi történhet odabenn, vajon mit kell tennünk ahhoz, hogy a Melandor elérje vágyát? Zaxot ezért is fogalmazott meg egy igen érdekes kérdést. Miért is megyünk? De úgy érzem, felesleges erre választ várni, mert talán az lenne: Majd megtudjuk, ha ott leszünk. |
Egyik éjszaka fellopóztam egy hadihajóra, ami a Glothon nevű szigetnél horgonyzott, de csak ideiglenesen. Pont idulni készültek, csak azt nem tudtam, hogy hova. De, inkább ezzel, mint gyalog.
A hajó védelme várhatóan stabil és felkészült volt. Elég lett volna egyet kiiktatnom közülük, és észre vettek volna. Nem tehettem mást, minthogy használjam a képességeimet. Egy a hajó farához közeli repedéshez sunnyogtam, majd becsuktam két szemem. Egy pillanat alatt fekete füsté/gázzá váltam, így sikerült 'bepárolognom' a repedésen keresztül. A belső tér tele volt üres hordókkal. Pont egy ilyet pécéztem ki magamnak, s mielőtt szilárd formát öltöttem volna újfent, abba is belementem, egy kis repedésen keresztül. Beleértem, abban a pillanatban emberi testben pompáztam. Ez a technika kifejezetten szívja az energiámat, elég csak pár percig használni, és hulla fáradság dönt le a lábamról. Most is így lett. Egy ideig füleltem, hogy mi és hogy történik körülöttem, miután megbizonyosodtam arról, hogy itt egy ideig még elleszek, és útjára indult a hajó, ellazultam, és már húztam a lóbőrt. Pár óra elteltével nagy ricsaj zavarta meg az álmomat. Egy olyan fenyegetés, amire nem gondoltam volna, goblinok. Idegesítő hangjukat, röhögésüket nem volt nehéz felismernem. Kitörtem a hordóból, majd kardot rántottam. Jöttek mindenhonnan, de nagyjából ellenálltam a támadásoknak, de azért sikerült beszednem egy két nagyobb vágást is. Egy-két őr is mellettem harcolt, hisz egy volt az ellenségünk. A hajó még nem veszett el, de biztos voltam benne, hogy nem kell túl sok idő, és már nem lesz több mint goblinfészek. Nem tudom, hogy történt, de amíg egy testesebb ellenséggel hadakoztam, berobbant a hajó oldala, de csak annyira, hogy egy ember kiférjen rajta. Egy őr meg is indult a tátongó lyuk felé, de mielőtt odaért volna elkapták, és széttépték. Biztos voltam benne, hogy ha itt maradok, én is így végzem, hisz az eredeti legénység szinte már teljesen csődöt mondott. A mesterséges kijárat felé vettem az irányt, nem egy alkalommal kellett kitérnem az ütések, és az íjjak elől. Sikerült kiugranom, de közben két íj is vállon talált. Abban a pillanatban felordítottam fájdalmamban. Vízbe csobbanva merültem egy jót, hogy az idióta ellenségek ne tudjanak agyonlőni. Meglepetésemre a goblinok által megrongált és uralt hajó irányt változtatott. Úgy tűnt, hogy értékesebb zsákmányra leltek. Eközben én minden erőmmel a szigetféle úsztam, de a hullámzó víz, és a sebesüléseim nagyban akadályoztak ebben. A sziget felé közeledve egyre hallhatóbbá váltak annak zajai. Tisztán ki lehetett venni a goblinok még mindig idegesítő vinnyogását. Elég fájdalmas és fárasztó volt, de végül elértem a partokat. Egy szikla alá ültem le, és kiszedtem a vállamból az íjakat, és azoknak húsomba fúródott darabjait. ~Csak nem lesz nehéz a goblinok mellett elosonni~ gondoltam, majd egy ronggyal becsavartam a nyílt sebeimet, remélve, hátha ez lassítsa a vérzést. Erőt vettem magamon, és feltápászkodtam. Nyújtóztam egyet, és egy kicsi, de feltűnő ösvényen felmásztam a szigetre. Nem lepődtem meg, de az ösvény végén kettő goblin szobrozott. Háttal álltak nekem, így lehetőségem volt elvágni a nyakukat a kisebbik pengémmel. Így is tettem. A második torokvágáskor az áldozat rám nézett, így gusztustalan feketés vére nagyban rám fröccsent. Nem igazán zavart volna, ha nem szivárgott volna át azon a rongydarabon, ami a sebemet fedte. ~Lesznek ám durva fertőzések úgy látom~ Futott végig rajtam ez a gondolat. A hozzám legközelebb álló kifosztott épületbe bemásztam, majd az egyik sötét sarokban lepihentem. Reméltem, hogy ismét segítőkezet nyújt felé a hatalmas égimeszelő. Minden kisebb zajra kaptam a fejem, mert ha megtalálnak, biztos kivégeznek. |
* A hajó egyre közelebb ért a városhoz, illetve a másik, goblinok által lakott hajó is kezdett minket beérni. Ugyan harci felszerelésben voltam, de nem akaródzott nekem most harcolni, inkább töltöttem volna az időmet a hajón, ahelyett, hogy most csatázzak.
Azonban nem volt választásom, tennem kellett amit tenni kell, elvégre.. A hajó rabja vagyok, vagy mit is mondott Klathor.
Természetesen nem azt jelentette a "tennem kellet amit..", hogy azonnal átmászok a másik hajóra és gyilkológéppé változok. Amikor Klathor leeresztette a hajót, azonnal megindultam az elf után, aki máris a hajóban volt, amint én megtettem az első pár lépésemet. A pajzsomat magam elé tartottam, ugyanis a goblin hajóról időközben kezdtek záporozni a nyilak. ez jelentette azt, hogy lőtávolba értünk, így kicsit iparkodni kellene a beszállással.
A pajszom két darab nyilat fogott, fel amíg a hátamra nem tettem és bele nem pottyantam a vízbe, ahonna már csak a csónakba kellett bemásznom. Fura dolog engem így látni, szeretem a vizet és mégis hajón utazok, bár hozzá kell tenni, hogy a csatornavízben semmilyen vizi élőlény sem szeretne úszni, ebel értve engem is. A szag az különösebben nem zavart, inkább a nyilak és a goblinok miatt aggódtam.
- Tulajdonképpen mit is akarunk mi most? - Kérdeztem a hajóban lévő két társamat. * |
~ Megérkezett. Hosszú hetek után megjött. A hang itt van a szigeten. Sok más hang is vele van. Alig bírtam magammal. Jelenlegi „gazdám” ahogy ő hívja magát ép az aznapi bevételt számolgatta az asztalon. Kirakatában sok új és szép fegyver pihent, miket ma vett meg. Én csak feküdtem az asztalon és füleltem. |
A Meladorral egyre csak közeledtünk a város felé, és egy elhagyatott helyre érkeztünk. A csatornánál álltunk meg végül ahol rettenetes szagok voltak, nem is volt csoda hogy itt nincs senki. Nagy nehezen de elviseltem a szagot rosszullét nélkül
~ Nem hercegeknek való hely ez. ~ gondoltam magamban fintorogva.
Klathor egy csónakért ment és vonszolni kezdte majd felszerelte egy csigára és leeresztette a hajó mellet. Miután a csónak a vízen landolt Klathor kiáltott, hogy szálljunk be a csónakba. Elsőként indultam le a kötéllétrán a hajó oldala mellet majd beszálltam a csónakba és vártam, hogy a többiek is megérkezzenek mellém. |
Mindannyiunk szerencséjére Rökh végül kitalált valamit. Egy csatornánál rosszabb helyeken is jártam már, rosszabb szagokat is éreztem. Nem zavart, főleg ha ez a kulcs a városba. Nem is vesztegettem az időt. Lesiettem a fedélközbe és kisvártatva egy csónakot vonszolva léptem a fedélzetre. Nem vártam segítséget, habár a ladik akkora volt, hogy mind elférhettünk volna benne, és csak magam után húzva tudtam mozgatni, azért a korláthoz vittem, majd ott felkötöttem egy csigára és elkezdtem leereszteni a hajó mellett.
- Mindenki beszállás! - kiáltottam a fedélzeten várakozó bagázsra. - Ne aggódjatok Melandor miatt, ha nem akarja senki se száll át rá! Gyerünk, a goblinok nem várnak!
Karommal intettem nekik, hogy igyekezzenek. Valószínűleg a kanális bejáratánál még így is meg kell vívnunk pár ocsmánysággal. |
Pár pillanattal később megjelent Zaxot is és köszöntött mindenki t, kis biccentéssel köszöntöttem ezután láttam, hogy fedezékbe vonult. Ekkor jutott eszembe, hogy a kabinomban hagytam a kardomat.
- Mindjárt visszajövök, csak lemegyek a fegyveremért. – mondtam Hansnak majd elindultam.
A hajó belsejében összefutottam Drakonnal de ő észre sem vett így folytattam a kabinom felé az utat. Hamar megtaláltam a kardomat majd visszamentem a fedélzetre, körbenézetem és láttam hogy már le is hagytuk a két hajót.
- Itt is vagyok. Látom a két hajót könnyen megúsztuk. - mondtam megkönnyebbülve Hansnak. - És most mit fogunk csinálni? – kérdeztem tőle. |
Reggel visszatámolyogtam a konyhába, enni valamit. Az előző estéről, nem sok mindenre emlékszem. Lehet, hogy nem is az előző este volt? Mintha Linerys emlegetett volna valami mérget, meghogy sokáig fog tartani. Mindegy. Ma kipihenten, egészségesen és ami a legfontosabb: mozgásképesen ébredtem. A seb nem tűnt el teljesen, nyoma ott maradt. Lehet, hogy örökké.
Éppen reggelimet fogyasztottam, amikor Klathor belépett. Köszönt, amjd szólt, hogy be kell jutnunk egy városba. Gyorsan fel is mentem a fedélzetre megnézni a várost. Felkapaszkodtam az árbóckosárba, jól megszokott helyemre. Hátra néztem, két hajót hagytunk el.
-Miről maradtam le? - kérdeztem magamtól. Majd előre néztem, és néztem ahogy a város közeledik...
|
Alig pár perce volt, hogy pilláim kinyitódtak, tudatomat máris felébresztették azok a trappoló hangok, amik átjárták a fedélzetet.
- Mi történhetett? - kérdeztem magamtól, ámbár tudtam, a válaszra várnom kell, amíg ki nem megyek a kabinomból. Ígyhát a két kardomat sebesen felkaptam, majd levettem az éjszaka szerencsésen megvédő akadályt - , hisz egész napra csak nem hagyhatom fent, még a végén elilanna az összes erőm egy nagyobb harc során -. Útközben egy inget vettem magamhoz, s kapkodva lábaimat a többiekhez siettem, hogy értesüljek a helyzetről.
...
A Melandor ebbe a városba akar bemenni? De miért? Persze, Klathor elmondta, hogy nem tudjuk az indokait, a célját ennek a szörnyű hajónak, ami mostmár fogvatartja lelkünket. Csöbörből vödörbe. Mikor már kezdtem úgy érezni, hogy tudom kezelni az egyik átkot, meg lettem "áldva" egy másikkal. Pompás, mondhatom pompás. A mai naptól kezdve az életem tele lesz vérrel és verítékkel, mindez csupán a pénzért.
Jelen pillanatban is ezen kell gondolkoznunk, hogy hogyan jussunk be egy ilyen jól őrzött területre. Hiába vannak itt néhányan, akik szeretnének egy kis harcot, Én legszívesebben elkerülném azt...
- Mi lenne, ha valahogy belopakodnánk? - tettem fel a kérdést rájuk pillantva. - Lehetséges, hogy a fal tövében valahol megbújik egy szennyvíznyílás. Azt kevésbé figyelik, ha óvatosak vagyunk, felevezhetnénk rajta. - nem tudom, mennyire jó ötlet ez, s mennyire fogják díjazni, de jobb mint a semmi. |
Eltelt pár nap közben megismerkedtem azokkal akikkel nem sikerült a vacsora közben. Klathor elmondta, hogy a hajóhoz van láncolva a lelkünk. A történetekből ezt nem hallottam, de sokkal jobban elfogadtam a Melandor eme feltételét, mint a többiek. Még a fegyvertárat is megtaláltam. Ott feltöltöttem a készletemet. Jóformán csak shurikeneket tettem el, mert a sárkányidegeim még megvoltak, a kisfáklyát meg nemakartam újra csinálni. Másnapp reggel nagy ricsajra ébredtem. Felöltöttem harci felszerelésemet és kimentem a fedélzetre. Ekkorra már magunk mögött tudtuk az egyik hajót a másik meg éppen melletünk kezdett sűlyedni.
- Jó reggelt mindenkinek. Be kell jutnunk a városba. Akinek nincs jobb ötlete, az harcol egy csöppet.- hangzott el Klathortól. Én nem vagyok az a nagy gondolkodó így meghagytam az ötletek gyártását másnak. Előkaptam három shurikent, és vigyorogtam a maszkom alatt.
~Újabb csata.~ futott át agyamon. Beleszippantottam a friss levegőbe és már éreztem is benne a vér illatát. Vártam, hogy fognak üdvözölni minket a városlakók, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem lesznek valami barátságosak. |
Ahogy egyre közelebb értünk a szigethez, két hadihajó-féle tűnt fel előttünk. Alig távolodtunk el a börtönszigettől, először kikötői védelemre gyanakodtam, még a figyelmeztetőlövés se lepett meg. Mikor azonban a hadigályákról kezdtek íjászkodni, már nem voltam ilyen biztos. Akkor állt össze a kép, mikor megláttam kik lőnek ránk nyilakkal: goblinok. A fakóbőrű, hosszúfülű, majomszerű lények oretem hajókat foglaltak el, amiken meglátszott az új gazdák természete. A hajó mocskos volt és tépett, törzsi jelekkel, koponyákkal feldíszítve. Ott nyüzsögtek, futkároztak és ordibáltak halálunkért ujjongva.
Ezek után már nem okozott meglepetést, hogy a következő "figyelmeztetőlövés" az egyik félroncsot találta el. A goblinok valószínűleg észrevétlenül lopakodtak a szigetre, gyorsan elfoglaltak pár hajót és letáboroztak a falak alatt. Igazi patthelyzet, hisz nem hajózhatnak ki, mert az oretemek azonnal tüzet nyitnának. Mint ahogy most is tették. Mondjuk érthető, hogy elébe siettek egy Melandor méretű hajónak, ha nem itt állnék a hajóorrban én is félnék tőle. Főleg ha annyi eszem lenne mint egy goblinnak.
Melandor hamarosan maga mögött hagyta a másik hajót, a goblinok nem épp a tengerészmesterségükről híresek. Egy fokkal világosabb lett Melandor terve, de még mindig nem lehetett tudni mit akar. Biztos nem kell legyőznünk egy ostromló sereget, arra ott vannak a városőrök. Talán a városból kell neki valami, az viszont biztos, hogy nem fog kikötni, nehogy őt is megszállják. A bajutás ránk marad tehát. Lementem a többiekhez és rámarkoltam egyik kardpengémre.
- Jó reggelt mindenkinek. - köszöntem kurtán, majd a lényegre tértem. - Be kell jutnunk a városba. Akinek nincs jobb ötlete, az harcol egy csöppet. - amihez nekem se volt sok kedvem, úgyhogy reméltem valaki kitalál valamit. |
* A tegnap esti kajaparti kifejezetten etszett nekem. Nem szoktam meg az ilyeneket, amikor szolga voltam, akkor inkább csak a halotti torokon vettem részt, de ott is csak ital illetve ételkihordónak funkcionáltam. Jó volt végre egy kis kikapcsolódás a nagy harcok után, az a sült hal pedig nem volt rossz. Nem mondom, hogy tökéletes, mert alig alig hozza a nyers hús ízét, de viselhetően jó volt.
Reggel szokatlanul kipihenten ébredtem, ami azért volt nagyon fura, mert az elmúlt egy hétben sosem aludtam ilyen jól, mint itt. Normális ágy és párna, fantasztikus! Az otthoniak ezt el sem hinnék nekem, bár ot inkább "elpuhultnak" neveznének emiatt. Ott megteszi nekünk a szalma is vagy egy puhább gödör a kunyhóban, netalán egy tűz mellett.
Amint felébredtem, felöltöztem és kilestem a nyíláson. Szép, verőfényes napsütés fogadott illetve... pár nyílvessző.
Amint láttam, pár gálya közeledett felénk, hadigályának néztek ki. Mögötte egy sziget volt, így vélhetőleg a gályák csak a szigetet védték a hivatlan betolakodóktól. Őszintén megmondva, nem akartam máris ezzel kezdeni a napot, hogy mindenkit felzavarunk és harcolunk megint kifulladásig. A hajót azonban nem én irányítom, sajnos nem volt választásom.
A másik két hajó már közel volt a lőtávig, a hajókról pedig hosszú íjakkal lőttek, bár így is csak az alját sikerűlt eltalálni, ahol én vagyok. Sikerűlt-e nekik vagy sem, ez aggodalomra adott okot. Felrohantam a harci felszerelésemben a fedélzetre - akivel találkoztam, mindenkit felzavartam harci felszerelésben a fedélzetre -, majd mindenkinek intettem üdvözlés képpen, aki már fent volt.
- Verőfényes szép reggelt. - Álltam a hajó korlátnak támaszkodva. Amint felénk fordultak a hajók, inkább fedezékbe hózódtam valahova, nehogy a végén a dárdavetők is eltaláljanak vagy a nyilak. * |
A két hadigálya éppen a megfelelő pozíciót vette fel így épp szerencsétlenségünkre a legjobb célt nyújtottuk nekik bár még nem voltuk tűztávolságon belül, ekkor köszöntött Hans vidáman.
- Neked is jó reggel bár ebben a helyzetben nem éppen jó ez a reggel. – köszöntöttem Hanst.
- A kard most nem igen fog használni, amíg nem kerülünk hozzájuk közel. – mondtam ekkor egy hal süvítést hallottam, ami úgy hangzott mintha valaki halkan fütyült volna.
Ekkor észre is vetem hogy egy ágyú közeledett.
- Igen tényleg nincs egy perc nyugtunk sem, nem kell aggódni még lőtávolságon kívül vagyunk, no nem olyan sokig. - mondtam miközben a hatalmas ágyúgolyó a vízben érkezett jó 180-200 méterrel a hajó orra előtt.
- Nem tudom hogy fogjuk ezt élve megúszni, főleg ha lő távon belül leszünk és ők sortüzet nyitnak. – kezdtem kicsit aggódni. |
//Gretel//
Reggel megkönnyebbülve tapasuztaltam, hogfy nem vagyok másnapos és mindenre emlékszem, ami tegnap történt. Klathor, a Zaxot nevű gyíkember, az egyik menekült a hajóról meg még ki tudja, ki készített gyümölcssalátát vacsorára, amit én áttoltam Hans tányérja mellé és közöltem, hogy "nyúlkaját nem eszek". De a halból jópárat befaltam, két hal között közöltem, hogy "kezet csókolok annak, aki ezt sütötte", mire valaki meüvöltötte, hogy "sokáig éljen Klathor!". Hans odasúgta nekem, hogy én biztos mást is szívesen mehcsókolnék Klathoron, nem csak a kezét. A gyerek repült egy kicsit székestül mindenestül, amin mindenki jót röhögött. De nem votlunk részegek, a sörözést nem vittük túlzásba, csak egy kicsit lettem vidámabb mint alapjáraton. Hans is így volt vele, Ő még kevesebbet ivott. A kérdés már csak az volt: mi az istenekért nem rúgtunk be?! Csata után mindig iszunk, mint a gödény. Talán valami belső erő azt súgta, fogjuk vissza magunkat, és meglepő módon jól is jött. Reggel, mikor felsétáltunk a fedélzetre, szétváltunk, Hans odament beszélgetni a tündéhez - "fontos infókat szerezhetünk tőle", mondja -, én pedig kiálltam Klathor mellé a hajóorrba és néztem a közeledő gályákat.
- Nincs egy nyamvadt nyugodt napom ezen a hajón - röhögtem fejcsóválva és kezem már előre a fejszémre csúszott.
//Hans//
Saláta, hal, pofon. Ez a három szó remekül jellemzi a tegnap estét. Egész nyugodalmas volt, csak azt hittem, beteg vagyok, mert alig ittam. Gretellel kimentünk a fedélzetre, én azonnal kiszúrtam Adsinert. Ki tudja, lehet, hogy egyszer valami haditaktikát is kicsikarhatok belőle.
- Jóreggelt, öcsém! - köszöntem vidáman. - Tartsd élesen a kardodat, mert látogatóink jönnek - mondtam azonnal, miután kinéztem előre, és láttam a hadigályákat. Szerintem Gretel is azt gondolta, amit én:
- Nincs egy perc nyugtunk - mondtam ki hangosan, kissé bosszúsan.
|
[193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
