|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.16. 19:42 - |
Név:
Kor:
Nem:
Faj:
Előtörténet:
Személyiség:
Képességek: |
Egy kérdést szeretnék feltenni az utolsó jelentkezőnek. A léleklátás mit foglal magába – egyáltalán mit jelent? A történetedben írtad, hogy akkor is tudod, hogy ott van valaki, mikor mondjuk egy hatalmas, vastag fal áll köztetek. Ez pusztán csak ennyiből áll? Hogy meg tudod mondani hányan vannak a fal másik oldalán, mert érzed az életenergiájukat? Vagyis… a „lelküket”? Ez ennyit jelent, vagy van valami más is, ami ez a képesség feljogosít? |
Először is: Blöeeeee!
Másodszor viszont nagyon jó lett, minden tekintetben. Mivel itt ülsz mellettem és most is nézed amit írok, nem szaporítom a szót. Jelentkezés elfogadva.
Üdv a fedélzeten! |
Név: Temorin
Kor: 129
Nem: Fiú
Faj: Boszorkánymester
Előtörténet: Átlagos életem volt egészen míg öt esztendős nem lettem. Egy kissebb szigeten éltem egy faluban, ami nem túl sok lakost számlált. Alig lehettünk többen száznál. Nyugalmas napjaim akkor értek véget, mikor különös emberek látogatták meg a szigetünk. Előttük még nem láttam hasonló szerzeteket, habár az könnyen kivehető volt, hogy embereknek teremtette őket az isten. A bőrük színe egészen sápatag volt, hajuk néhol megfestve. Arcukon és testükön régi hegek nyomai mutatkoztak. Testtartásuk eltorzult. Hosszú időbe telt, míg magunk közé engedtük, és még hosszabba mire teljesen befogadtuk őket, mivel végül semmi gyanús viselkedést nem tanúsítottak. Ám egyik este furcsa zajokra ébredtem. Kimentem a házunkból, és hatalmas tűzre lettem figyelmes. Az egész falut lángok emésztették. Elkezdem futni az óceán felé, de egy hatalmas kéz megragadott. Az egyik idegen volt az. Ezután egy kendőt szorított az orromra, és a következő amire emlékszem, hogy egy hatalmas, büdös, félhomályos hajón fekszem egy ketrecben. Rengeteg ember volt még rajtam kívül bezsúfolva ebbe a térbe, és egy pár ismerős arcot is felfedeztem. Ekkor eszméltem rá, hogy rabszolga lesz belőlem.
A hajó napokig nem kötött ki, nekünk pedig alig adtak élelmet. Mondjuk ez akkor nem igazán érdekelt, hiszen nekem már senkim sem volt. A napjaim önmarcangolással teltek, és beitta magát az elémbe a tudat, hogy nekem már senkim sincsen. Néha esténként egy őr is járkált a ketrecemnél, aki illetlen dolgokat tett velem. Ha korábban tette volna akkor valószínűleg foggal körömmel kűzdöttem volna ellene, de akkor kifejezetten boldogdággal töltött el, hogy valakinek örömet okozhatok. Tetszett, hogy azt suttogta a fülembe, hogy milyen gyönyörű vagyok, holott tudtam, hogy ezek a szavak egyáltalán nem igazak. Hogy is lehetne gyönyörű az, aki hagyja leégni a faluját, és inkább menekül? És ennek az afférnak a következtében az én tányéromra mindig kicsivel több étel jutott, és hagyták hogy néha lefürödjek. Egy járvány is kitört ekkor, aminek következtében több tucatnyian haltak meg. Én egyike voltam a túlélőknek, de még én sem úsztam meg teljesen sértetlenül. Az egyik szemem elfertőződött, ezért az egyik fogvatartóm kivájta. Az eljárás fájdalmas volt, és nem éppen szakszerű. Nagyon ronda heg maradt utána.
Napokkal később kikötött a hajó, minket pedig leszállítottak róla. Első látásra meg tudtam állapítani, hogy ez egy kereskedő sziget, még pedig nem a jobb fajtából. Vagyis pontosabban egy emberpiac. Egymás mögé volt befogva minden túsz, és két oldalról őrök kísértek minket. A sor lassan haladt, hogy minden kíváncsiskodó szemügyre vehessen minket, megtapogathasson. Szerencsére én nem voltam a legkelendőbb áru, mert volt akit majdnemhogy nyilvánosan megerőszakoltak. Mikor elértük a piacteret megkazdődött a vásár. A szebbeket az első fél órában eladták, viszont mi még órák után is ott rostokoltunk. Közben volt szerencsém megtekinteni hogyan folytaják vízbe az árut, ami nem kel el. Az órák teltek, egyre csak fogyatkoztunk, ahogy az árunk is ment lejjebb. A nap is lassan nyugovóra tért, a tömeg csillapodott, a kevés megmaradt pedig érezte, hogy az ő csillaguk lassan leáldozik. A vásárnak fél óra múlva vége. Becsuktam a szemem, és elmormoltam egy utolsó imát, melyben minden bűnömet megbántam, és fohászodtam, hogy a mennybe kerülhessek. Mikor kinyitottam a szemem, egy hátborzongató de gyönyörű arccal találtam szembe magam, mely egyenesen rám vigyorgott. Egyik szeme piros, míg másik fekete színben játszott, bőre hófehér volt, haja koromfekete. Szája és orra kesekeny, fogai élesek, és hófehérek. Hirtelen félelmemben és meglepődöttségemben hátra ugrottam. Erre ő kuncogni kezdett.
- Remélem tetszem neked, ugyanis mostmár minden nap ezt az arcot kell nézned. Én vagyok a gazdád.
Később megtudtam, hogy ő egy boszorkánymester, aki azért vett meg engem, hogy a tanítványa legyek. Ezt egyáltalán nem bántam. Képzésem nehéz volt, és kíméletlen, de napjaimat megédesítette, hogy ő volt a mesterem. Nem szerettem volna csalódást okozni neki, elvégre neki köszönhetem az életem, és ő adott új életcélt is nekem: megölni a falum felgyújtóit. Ahogy telt az idő egyre szorosabb kapcsolat alakult ki köztünk, még a szememre is ráolvasott, hogy újra láthassak. Igaz, még mindig borzalmas látványt nyújtott, ezért inkább lefedtem. Az is igaz, hogy nem megszokott értelemben látok vele, hanem látom ami láthatatlan. Az emberek lelkét. Legyenek bár láthatatlanok, vagy legyen köztünk méter vastag fal, élete izzását senki se rejtheti előlem. Valamint ahogy lassan magam is boszorkánymesterré váltam, életem hossza megnövekedett és öregedésem is nagyban lelassult. Az idők múlásával már megszokottá vált számomra, hogy miután a Mester lefeküdt én néztem, ahogy alszik. Rájöttem, hogy szeretem. Aztán kicsit távolabb merészkedtem, elkezdtem puszilgatni és simogatni az arcát álmában. Ezek után már éreztem, hogy ez sem elég: kívántam őt. Ennek a csábításnak azonban ellen kellett állnom, nem akartam, hogy megutáljon. Vágyaimat inkább más férfiakon vezettem le. Eleinte nehéz volt partnert találnom, még bordélyokba is eljártam. Ám egy idő után megtanultam mivel lehet igazán bevadítani az embereket, minden este mással gyűrtem a lepedőt. Eközben kiképzésem is az egyre magasabb szintet ütötte meg, most már képes lettem bonyolultabb varázslatokra könyvek segítségével. Életem célja is elhalványodott, már csak Mester létezett a számomra. Azt akartam, hogy örökké együtt legyünk, és hogy ő is csak engem lásson. Erre hamarosan ő is rájött, mikor rajta kapott miközben épp rá gondoltam, és a nevét ismételgettem. Másnap eltűnt és magával vitte az összes varázstárgyát is. Az össes amit hátrahagyott, egy búcsúlevél. Napokig nem tudtam mitévő legyek, elveszettnek éreztem magam. Nem volt mit tennem, a létezésem elvesztette értelmét. Levelében kihangsújozta, hogy többé nem akar találkkozni velem. Ezekkel a gondolatokkal vágtam útnak, hogy öngyilkos legyek, ám ekkor összefutottam valakivel. Meggyőzött róla, hogy a halálnál jobb az, ha vele tartok, így jutottam egy Melandor nevű hajóra.
Személyiségem: Sosem cselekszem elhamarkodottan, és amennyire a helyzet engedi háttérben maradok. Legtöbbször nem adok hangot véleményemnek, csak ha veszélybe sodorna, ha nem tenném. A kinézetem miatti szidásokat nem veszem magamra, ilyen csekélységek nem érdekelnek. Mindig számítok a legrosszabb dologra, ami megtörténhet és fel is készülök rá. Szexuális életemet nézve sosem hagyok ki egy menetet, ha a helyzet úgy adja, esténként kifejezetten keresem a fárfi társaságot. Ha régóta nem voltam már senkivel, akkor előfordul, hogy erőszakhoz folyamodok, de szerencsére ilyen eddig nem gyakran fordult elő.
Képességek:
-Léleklátás
-Villámcsapás (kell hozzá egy rövidebb varázsige, és rendesen kimerít, tehát nem az van, hogy gondolok egyet, és húsz embert kinyírok egymás után, mert miért ne)
-Árnyékká válás (ez annyit jelent, hogy egyik pillanatban még ott vagyok egy folyósó közepén, a következőben pedig már beszívódtam a falba. Természetesen ez csak ott lehetséges, ahol meg van világítva a fal. Ilyen árnyék állapotban tudom vátoztatni az alakom, és nem csak falra, de például az utcakövekre, vagy egy fa törzsére is fel tudom vetíteni magam.)
 |
Köszönöm a dícséretet, régebben Én is viszolyogtam az emberléttől, de mostanában már szívesen játszok ilyen karakterekkel. :) Akkor javítanék:
Képességek: Mesterem megtanított néhány alapvarázslatra, ezek közül a védelmi varázslatok mentek a legjobban - képes vagyok védőfalat létrehozni, ami a legtöbb fegyverrel, vagy más erőkkel szemben védelmet tud nyújtani -, amit nem sajnálok, hisz sosem volt erősségem a támadás. Ha stratégia szempontból nézzük, inkább lennék jó támogatónak, vagy csaléteknek - na jó, az utóbbit legszívesebben messziről elkerülném-. |
Akkor legyen mechanika: Ismerem a legtöbb gép felépítését, működését, és gyorsan javítom őket. |
Linerys, ez nagyon jó lett. Mindössze annyi, hogy a kiváló logikát én nem nevezném kifejezetten képességnek. Ezt rád bízom, csak a véleményemet akartam elmondani.
Üdv a fedélzeten!
Hookah, sose támogattam az emberi karaktereket. "Minek játszanék embert, ha a való életben is az vagyok?" Azonban most magam is embert kezdtem és jó látni, hogy valaki más is az általam leírt triászból választott. A mágikus képességeden pontosíthatnál. Burkot tudsz létrehozni magad vagy mások körül? Egy energialapot? Teljes mágiát nem választhatsz, legfeljebb egy technikát tudsz majd választékosan felhasználni. És nem kell aggódni, új varázslatokat nem lesz olyan nehéz szerezni. Azaz nem olyan nehéz, mint például egy mágikus tárgyat.
Addig is üdv köztünk! |
Név: Hookah Rökh (ejtsd: húká röh)
Kor: 18
Nem: férfi
Faj: Ember
Előtörténet: Azt hiszem, az lehet életem első megmaradt emléke, ahogyan zihálva kapkodom a levegőt, riadtan körbenézek, ám mindhiába, rajtam kívül senki sincs ott. Egy sötét, kietlen szobában feküdtem - a kőpadló hidegségét még mai napig tisztán érzem a hátamon -, körülöttem sziklaszilárd, ablaktalan kőfalak. Kezeimen, s lábaimon erős szorítást tapasztaltam, - bár meglehetősen homályos volt előttem minden - láttam, ahogyan erős vasláncok kötnek a földhöz, csupán pár centimétert engedve. Üvölteni kezdtem, talán a félelemtől, vagy a fájdalomtól, de úgy éreztem mindjárt szétszakad a torkom. Ahogyan fokozatosan végigpásztáztam testemen, észrevettem a sebeket, melyek szinte minden részemen jelen voltak, s azt a kicsiny vértócsát is, mely körülvett; nem tudtam felfogni mi történhetett.
Kósza, suttogó hangokat hallottam egy ajtó mögül, újabb kiáltásra készültem segítségkérésül, egy mély lélegzetet vettem, számat kitártam, viszont ami belőle kijött, csak egy néma sikolynak volt elég. Lassacskán egy vékony fénysugár kezdett beszűrődni, s ahogyan egyre növekedett, úgy jelentek meg árnyalakok is. Hárman-négyen lehettek, nagydarab férfiak.
- Már újra ember. Vihetjük. - szóltak valami ehhez hasonlót, s testemet minden erő elhagyta. Ellenkezni akartam, de nem tudtam; vagy talán nem is igazán akartam ártani ezeknek az embereknek. Hisz fogalmam se volt, mi történhetett velem az elmúlt időszakban.
El vagyok átkozva. Mint kiderült, már a kezdetektől fogva el voltam. Teliholdas éjszakákon egy szörnyeteggé változom, aki lélektelen módon akar fájdalmat okozni bárkinek, kit szeme világa meglát. A falusiak nem tudták semmiféle élőlényhez hasonlítani, eddigi életük során sosem ismertek ilyesmit -, s persze amit nem ismerünk, attól félünk a legjobban. Több évig, sok-sok éjszakát töltöttem a lánc, a sötétség és az abszolút magány társaságában. Ám amikor már ezek sem voltak elegek ahhoz, hogy lecsillapítsanak, egy boszorkányhoz adtak, nem törődve a szüleimhez fűződő érzéseimmel, a falum szeretetével.
Hookah, ez volt a boszorkány neve, aki felnevelt, s vigyázott rám. Felfedezte fogékonyságomat a mágiára, különböző tudományokra, így hát nem csupán egy kolonc lettem a nyakán, hanem tanítványa, hűséges segítője.
"- Azt mondják, az átkokat nem lehet megszüntetni, belahalunk, mielőtt észrevennénk. Na, ez hazugság. Teljesen megszüntetni nem, de enyhíteni mindenféleképpen lehet. Minden csupán az alanytól függ."
Azt hittem, már véget vethetek a boldogságom megtalálásának, és az elkövetkezendő éveimet így, egy fékezhetetlen bestiaként kell leélnem, de Ő rámutatott, hogy a helyzet korántsem kezelhetetlen. Idővel megtanultam, hogyan csökkentsem azokat a károkat, melyeket a másik alakomban követek el, s hogyan tudom megszelídíteni ezt az ismeretlen lényt. Ma már nem annyira veszélyes, mint öt esztendővel ezelőtt, ennek ellenére még mndig próbálom kerülni mások társaságát azokon az éjszakákon, nem vagyok biztos abban, hogy sikerült teljesenen az irányításom alá vonni.
Közel egy évvel ezelőtt történt, hogy Hookah egyetlen szó, vagy magyarázat nélkül összepakolta a cuccaimat és útnak eresztett. Tisztelem Őt annyira, hogy nem kérdeztem rá, hanem elfogadva döntését jártam a világot. Néha küldök neki egy-két levelet, választ viszont sosem kapok.
Személyiség: A Hookahval töltött évek alatt határozott és céltudatos lettem, csakhogy hiányával még a vak is láthatja, hogy minden magabiztosságomat és talpraesettségemet elfújta a szél. Ha megesik, hogy közel kerülök valakihez, kicsit bátrabb leszek, de egyedül - ahogyan tanítom oly sokszor mondta - csupán egy elveszett gyermek vagyok. Remélem néhány év múltán már bátrabb és büszkébb leszek, hogy emelt fővel jelenhessek meg a szívemhez legközelebb álló személy előtt.
Kezdetben sokszor óvatos vagyok, viszont bizalmamat - olykor naívságomnak, vagy tudatlanságomnak köszönhetően - könnyen el lehet nyerni. Szeretek új dolgokat tapasztalni, legyenek azok bármik, mert hiszem, hogy kevés az életem ahhoz, hogy mindent lássak.
Képességek: Mesterem megtanított néhány alapvarázslatra, ezek közül a védelmi varázslatok mentek a legjobban, amit nem sajnálok, hisz sosem volt erősségem a támadás. Ha stratégia szempontból nézzük, inkább lennék jó támogatónak, vagy csaléteknek - na jó, az utóbbit legszívesebben messziről elkerülném-.
A mágia mellett értek a kardforgatáshoz, de sosem volt még igazi ellenfelem a boszorkányon kívül, így ezen tudásomban nem vagyok túl biztos.
Ha feljön a telihold, átveszem szörnyi alakom, s ilyenkor minden testi képességem a kétszeresére nő, viszont ezt az állapotom nem annyira kezelhető, hogy a harcban, vagy más területeken is hasznosítsam.
 |
Név: Linerys Rissat
Kor: 32
Nem: Férfi
Faj: Kelumi
Fajomról: Humanoid, az átlag embereknél azonan kicsivel kisebb, macskaszemű, karcsú faj. Vallásuk tiltja a mágiát, minden misztikumot. Egyszerű, konzervatív nép. Államuk egykor dicső, mára azonban letűnt, csupán két szigettel rendelkezik. A két sziget, Mosah-Kelum és Aldor-Kelum háborúban áll egymással. A vezetők sajnos nem veszik figyelembe, hogy fajunk száma ezer alá csökkent.
Előtörténet: Én Mosah-Kelum szigetén születtem, anyám kiskoromban meghalt. Apám, Raykine Rissat jólsiskolázott gyereknek nevelt, mivel nemes volt, ezt meg is tehette. Mivel ő a tudományoknak szentelte életét, így engem is orvosnak taníttatott, így - akaratom ellenére is - 6 évig sajátítottam el a gyógyítás újabb fortélyait. Vallásom ellenére (amit 21 évesen elhagytam) mindig is vonzottak a rejtélyek, a mágiát azonban idegennek tartottam. 18 éves koromban apám testvére, Chaumey (aki ugyancsak orvos volt) meghalt. A nagybácsim azonban jól ismerte testvérét, tudta, hogy ingóságait önző célokra használná fel, így vagyonát rám hagyta. Raykine erre kidobott otthonról. 2 évig az utcákon éltem, szolgálataimat felajánlva, némi fizetségért cserébe. Mikor egy este a tengerparton jártam, egy arcát csuklyával eltakaró férfi ajánlatot tett nekem. Azt mondta, ha segítek neki a hajóján meggyógyítani egy viharban megsebesült matrózait, busásan megjutalmaz. El kellett fogadnom az ajánlatot. Mikor végeztem a legénység utolsó tagjával is, a kapitányhoz fordultam a fizetségemért. Átadott egy ládikót. Mikor átvettem, a kapitány levette csuklyáját. Az apám volt az. Alig tudtam mozdulni. Mikor megfordultam, egy félszemű matróz állt mögöttem, kezében tőrrel. A ládikóval fejbevágtam, épp elég időt szerezve ezzel ahhoz, hogy kijussak a kabinból. Ekkor láttam meg az árbocon a fekete zászlót. Apám kalóz. Nem tudtam elhinni. Ezután csak arra emlékszem, hogy valaki leütött hátulról. Mikor felébredtem, egy sötét szobában találtam magam. Szerencsére láttam a sötétben, igaz, a fejemen lévő púp miatt csak gyengén. Első látásra egy hajó szobájának tűnt. Komolyabb sérülést nem találtam, ami azonban a legjobban meglepett, a ládikó, és a felszerelésem nálam maradt. Nem tudom, mennyi időt tölthettem a szobában, viszont legalább volt alkalmam átgondolni mindent. Mi történt a hajón, mi lett apámmal, és mihez fogok most kezdeni, itt egy sötét szobában, egy kenyérrel, egy láda orvossággal, és hőn szeretett orvosi kellékeimmel. Mivel nem tudtam, miféle helyen vagyok, magamra öltöttem orvosi maszkomat egy kis adag gyógyfűvel. Nem tehettem semmit, csak várhattam a segítségre.
Személyiség: Talán apámtól örököltem a pénzre való éhséget. Élvezem a társaságot, az enyémet is szokták élvezni. Mindig keresem az alkalmat egy-egy beszólára. Általában főzeteket készítek előre, új főzetekkel kísérletezek, nőket hajkurászok. Egyedül inkább csak gondolkodok különböző dolgokon. Mondhatni filozofálok. Nagybácsimtól egyszer azt mondta: "Az ellenfelet csak akkor lehet igazán legyőzni, ha okosabb vagy nála." Később ez lett a monológom. Így nem mondhatom, hogy kerülöm a szemtől szembeni harcot, azonan nem is a lesből támadás jellemző rám. Gyorsan, körültekintően mérem fel a környezetet.
Képességek: -Kitűnő logikai képességek
- A különböző sérülések mágia nélküli gyors gyógyítása
- Sötétlátás
Kép:
|
Ha tudsz segíthetsz , nem nagyon értek hozzá , de megakartam próbálni!
tokisakikurumi@citromail.hu |
Igen Kurumi, nagyon látszik, hogy ez az első lapod volt. Ezért se akartam túl kemény lenni veled, nem tehetsz róla hogy kezdő vagy még. Ez a mostani egy fokkal jobb lett, azonban még mindig nem elfogadható. Kérlek nézd meg a karakterhez megadott emailodat. Ha megengeded megpróbálok neked segíteni. Azonban az nem egy röbid folyamat, tehát egyenlőre biztosan nem kerülhetsz a játékosok közé.
Nagyon sajnálom, de karakterlap elutasítva. Ismét. |
Név: Tokisaki Kurumi
Kor: 16 (szellemévekben 10)
Nem : nő
Előtörténet: 10 évvel ezelőtt , Japánban, a hatodik születésnapomkor vikingek támadták meg a falunkat , felégették az egész szülőfalumat, vele együtt engem is. Mielőtt meghaltam volna egy démont láttam hogy felém nyújtja karjait , hogy magával vigyen.De megmentett engem a saját angyalom , Zafkiel, eddig nem is tudtam , hogy van nekem saját angyalom. Azért jött , hogy megvédjen minden bajtól. Amikor kérdezni akartam valamit , eltűnt. Ekkor jutott eszmbe , hogy valami fontosat elfelejtettem. fél perc után rádöbbentem , hogy a szüleimet kellene megtalálnom. Nemsokára ,amikor kezdtem feladni a keresésüket, annyit láttam , hogy apám ott ül anya és az én lelketlen testem mellett. Gondoltam , odamegyek hozzá! Már nyújtottam a kezemet , de Zafkiel megjelent és leállított , lemerevített. Nem értettem miért csinálta, de késöbb elmagyarázta. Mondta " Addig nem fog látni apád amíg a bal szemedben az óra nem fog előre haladni". Oda futottam a közeli folyóhoz , hogy megnézzem miről beszélt. Nagyon roszul fogadtam , de már 10 év után hozzá szoktam. Egész életemen át jártam a falukat, eltanultam pár íjászkodási és kardforgatási trükköt , de közben ennem is kellett persze valamit. Gondoltam , hogy ha elkezdek embereket enni , talán előre megy az óra a szememben. Fél év után már nem bírtam magammal , miattam több mint 100 falu és 10 000 ember vesztette életét.Fosztogattam is , szereztem egy nagy hajót is , a fedélzeten egyedűl utaztam . Utazásaim során lovat is loptam, eltanultam Zafkiel-től az idő mágiáját (lassítás , gyorsítás). De figyelmeztetett , hogy ez nem játék, óvatosan kell bánnom az új erőmmel, ha nem csináltam amit mond , elvette ezt a képességemet , addig míg ő nem kívánta.Sokat használtam , íjászkodásnál jól jött , mikor fosztogattam.A falusi emberek már a "RÉMÁLOM" becenevet adták nekem.
Képességek: idő lassítása és gyorsítása (Zafkiel) , Íjászat és Kardforgatás ( Az íjászat megy inkább) |
Bocsi , hogy nem néztem át amit írtam , ez az első "adatlap" amit magamtól írtam! Megpróbálom összefüggőbben írni és az elejétől kezdve. A kedvemet nem vetted el semmitől! és bocs még azért is h nem magamtól csináltam a képet , akartam , de nem sikerült letöltenem hozzá azt a programot amit javasoltál , ezért kerestem egyet. A puska és a pisztoly helyett keresek más , és még azért is bocsánatot kérek , hogy nem olvastam el végig az oldalt!!!
Akkor ha nem bánod , újra írom megfontoltan és összefüggően. |
Köszönöm a dícséretet, igyekeztem kicsit eltérni a megszokott előtörténetektől. Szerintem elég érthetően fogalmaztam meg a képességeket. Gretelben pont az a poén, hogy ilyen téren egy zseni, de valóban, Hanselen pontosítani kell.
Nála az egykezes (törpméretű) kardot és a (szintén törpméretű) szablyát értettem ez alatt. |
Ez nagyon jó lett, gratulálok. A történet leírása nagyon egyedi és érdekes, a karakterek lényege, hogy ők a legtörpösebb törpök, amivel semmi baj. Mindössze annyi, hogy pontosíts a fegyverforgatásukon. Gretel se érthet minden távolsági fegyverhez és Hansel se minden közelharcihoz. Dárda és pallos, vagy mondjuk íj és fejszék. Találj ki valamit.
És üdv a fedélzeten! |
- A húgom Asgaroth legjobb birkózója, én viszont a legjobb kovácsa; én készítem a legjobb fegyvereket, páncélokat, sisakokat meg miegymást királyság szerte, tehetségem e téren felér a tündékével. Ezért vagyok Aranykezű Hansel
- Képes vagyok úgymond “beszélni” az állatokkal. Hogy pontosabb legyek, szeretem őket és könnyen megértetem magam velük, ismerem testbeszédüket és tökéletesen tudom utánozni mozgásukat és hangjaikat, ráadásul ha egy csipetnyi varázslatot hozzáadok ezekhez, képes vagyok magam mellé állítani őket a harcban vagy akármiben
TÖRTÉNETÜNK
- Egy eldugott szigeten, fent Északon, mely egyetlen hegyből áll, a lábánál egy gyönyörűszép törpváros vár... - Á, megvesztél, asszony?! Ne csapkodd már a tarkóm!
- Kuss, Hansel, nehogymár szavalni kezdj, mert belöklek a barlangimedve vackába! Normálisan add elő a mesénket, ha már egyszer kikönyörögted, hogy hadd mondjad el Te!
- Áh, ti fehérnép ÁÁÁ, jóvanna'! Szóval! Ezen a szigeten, Björnálon, Valladar hegyének tövében van Asgaroth, a legnagyobb törpváros az öt királyság közül. Elég nagy és elszigetelt, hatalmas zátonyok védik, a bejutás lehetetlen, csak a törpök ismernek biztonságos és legfőképpen szigorúan rejtett utakat a borotvaéles sziklák között, de csak...
- Jaj, az istenekre Hansel, mire befejezed, olyan ősz leszek mint Baldur nagybácsikánk, aztán kihullik a hajam és csupasz leszek mint az üreginyúl s*gge! A lényegre!
- Hajj, jól van, na, ne acsarogj már húgom! Nos. Ott nőttünk fel Hrothgar király és Freya királyné gyermekeikként, királyfi és királylányként. Remek kiképzést kaptunk a törpkirályság legjobb mestereitől, megtanultuk értékelni az aranyat, amely a Valladar hegy mélyében rejlik, felnőttünk az uralkodásra biztos kezekben. Rengeteget háborúztunk kalózokkal, akik meghódítani vágyták birodalmunk, sok sebet és tapasztalatot szereztünk. Bár úgy tűnhet, utáljuk egymást, mindig szoros kötelék fűzött minket össze, olyan szoros, hogy mérhetetlen árat követelt tőlünk.
Nem Björnal az egyetlen sziget, amelyet törpök uralnak, és ezek a szigetek sajnos nincsenek közel egymáshoz, s mind ugyanolyan eldugottak, mint Björnal. Ráadásul mikor még csak suhanc meg bakfis ötven évesek voltunk, nagyban a kamaszkorban, borzasztó szerencsétlen dolog történt. Két távoli szigeten egyszerre halt meg az uralkodó. Ekkora szerencsétlenséget még nem értünk meg, mi törpök és azonnal új királyokat kellett választani, hogy ne hulljon szét a két királyság. Az egyik szigettel nem volt baj, a királynak volt örököse, de a másikon nem voltak örökösök, még lányok sem. Így esett, hogy apám, Acélnyelvű Hrothgar úgy döntött, elküld engem oda királynak és ami még “szebb”, Gretelt hozzá akarta adni az első sziget királyához.
- A büdös disznó!
- Maradjál már magadnak, asszony, azért mégiscsak az atyánkról beszélsz! No ott tartottam, hogy ketté akartak választani minket. De mi nem akartuk ezt, sose láthattuk volna egymást a túl sok teendő okán. Igaz, engem ideiglenesen akartak királynak, amíg nem találnak valaki tapasztaltabbat, de Gretelnek örökké ott kellett volna maradnia a férjével.
Így esett, hogy mi, Mithrilgyúró Gretel és Aranykezű Hansel elhagytuk Björnált és messzire utaztunk, az emberek városaiba, hogy száműzetve éljük le életünket. És én azt mondom, jól tettük, mert mi igazi, vérbeli törpök vagyunk, Durin vére ott zubog ereinkben, és at valljuk, hogy egy törpnek nem parancsolhat senki!
- Úgy biza'!
- Jaj, asszony, most elrontottad a... a drámai szónoklatot! Miért kell neked mindig belepofáznod?!
- Micsoda?! Na adok én neked mindjárt, Teeeee, Te kurafi! RAAAAAAA!
- Á, te hibbant...!
THE END |
Név: Freya lánya Gretel Asgarothból, avagy Mithrilgyúró Grétel
Kor: 122
Nem: nő
Faj: törp
Személyiség: a törpöknél nehéz olyat találni, aki egy kicsit is eltérne a megszokott törp normáktól. Hát én pont nem ez a személy vagyok. Hangos, nagypofájú, de jókedélyű, imádom az italt, remek harcos, szívós, kitartó és olyan konok lennék, mint hat másik plusz egy ezeréves, betöretlen öszvér. Sokkal forrófejűbbnek bizonyulok, mint a bátyám és az igazat megvallva, nem vagyok egy kimondott észlény, mindig előbb ütök, aztán beszélek és rendkívül büszke vagyok. Leegyszerűsítve, tipikus törp. Ennél törpösebb nem is lehetnék, és nem kívánok változtatni rajta.
Képességek:
- Értek a távolsági fegyverekhez, legyen az íj, számszeríj, kések, parittya, vagy dobócsillag, bármi dobható, lökhető vagy lőhető eszközzel elbánok, mutasd meg a használatát és én pikk-pakk megtanulom minden csínyját-bínyját, legyen az akármilyen új dolog számomra.
- Én vagyok Asgaroth legjobb bírkozója, bármelyik férfival birokra kelek és fél kézzel leverem őket, és ez nem csak a törpökre igaz. Elképesztő erős vagyok, innen ered a Mithrilgyúró becenevem.
- Egy kicsit konyítok a mágiához, de azon belül is csak a gyógyító varázslatokhoz ámbátor életet nem tudok menteni, az meghaladja képességeimet. Inkább a vágásokra, harapásokra, törött csontokra és sérült szervekre szakosodtam.
Név: Hrothgar fia Hansel Asgarothból, avagy Aranykezű Hansel
Kor: 125
Nem: férfi
Faj: törp
Személyiség: Csak úgy, mint húgom, én is törpösre sikeredtem, bár kissé higgadtabb és tisztánlátóbb vagyok nála, dacára, hogy csupán három év a korkülönbség közöttünk. Való igaz, én is büszke vagyok, de nem hordom úgy fenn az orrom, mint Gretel, ráadásul az én büszkesége más. Sokkal férfiasabb – még jó, hiszen van egy kis különbség köztem meg a húgom között ott lábközötti tájon. Én mindezeknek a tetejébe még sokkal lazábban veszem a dolgokat, a csatát is joban élvezem, Gretel inkább vedelni szeret. Engedékenyebb vagyok, mint Ő, általábon hagyom a hugicát érvényesülni.
Képességek:
- Jól bánok a közelharci fegyverekkel, főleg ha valamiből kettő van a kezemben, akkor aztán tudok aprítani!
- A húgom Asgaroth legjobb birkózója, én viszont a legjob |
Kurumi, először elképzelésem se volt, mit is válaszolhatnék. Ahogy elolvastam belém folytotta a szót. Nem akartalak megbántani (továbbra se áll szándékomban), ugyanakkor meg kellett említenem a hibáidat. Szinte minden ismerősöm véleményét kikértem, aki valaha is megfordult fórumos szerepjátékon. Végül kezdett némi elképzelésem lenni arról, mit is kéne írnom. Tehát most egyesével végigveszem a hibáidat, hogy mindet ki tudd javítani. Lehet ez nem fog elsőre sikerülni, viszont a virtuális tinta nem kerül semmibe. Lássuk hát őket a szöveged menetét követtve.
Először is olvass el egy könyvet. Egy valódi regényt, ne mangát, ne képregényt, könyvet. A fogalmazásod kezdetleges, helyesírásod nincs, össze vissza ugrálsz a témák között.. Lehet, hogy nem tűnt fel, de ez itt nem a facebook. Ez az a hely, ahol igényesek vagyunk az írással szemben, amit kiadunk a kezünkből. Ahol minden egyes bejegyzés olyan, mint egy jelenet egy valódi könyvből. Nem kerül sok időbe ennek elsajátítása, valamint, hogy eképp tudj írni. Egy csöpp figyelem és máris könnyebben olvashatóak az írásaid.
Aztán, ha a karaktered úgy is néz ki, mint egy tizenhat éves, a kora nem biztos hogy annyi. Főleg ha szellem. Főleg ha 10.000 emberrel végzett már. Ez a mészárlás egyébként is túlzás, minimum két város lakossága. Az odáig rendben van, hogy embereket falsz fel, hogy ezáltal nyerj életidőt magadnak, kifejezetten jó ötlet. Azonban ennyi halál után tizenhat éves? Vagy legyen öregebb, vagy öljön kevesebbet. Szellemnél nem számít a kor, annyi idősnek néz ki, amennyinek akarod. Ami pedig a pontos számokat illeti, hanyagold őket. Ez nem kifejezetten hiba, nem is a te hibád, csak egy tanács.
A következő a halhatatlanság. Tudom, hogy azt írtam a korhoz, hogy lehet halhatatlan, de azt nem így értettem. Mindenki csak addig halhatatlan, amig nem ölik meg. Élhetsz örökké, de ha valaki megöl, akkor ott a vége. Élhetsz kétmillió évig, azonban, ha másnap valaki levágja a fejed, nem élsz még kétmillió évig, hanem meghalsz.
Nagyon jó név egy angyalnak a Zafkiel. Ennek ellenére... Miért? Hogyan? Ez amúgy az egész történetedből hiányzik. Egyszer csak ott vagy, ilyen vagy, olyan vagy. De honnan jöttél, hogyan lettél olyan? A szellem nagyon jó ötlet, tökéletesen illene egy ilyen szerepbe. Viszont el kéne mesélned a történetét, ha már írsz neki előtörténetet. Mondjuk "Ez és az voltam halálom előtt. Így és úgy, ez és az megölt. Nem tudtam beletördni a halálomba, így az élők közt maradtam kísérteni." Valami ilyesmi. "Magányos voltam, ezért mellém szegődött egy angyal." Legyen benne valmi magyrázat arra, miért vagy az, aki.
A személyiségedet olvasva elsősorban azt hangsúlyoznám ki, hogy ez a középkor. Tehát nincs olyan, hogy emo-stílus. Tulajdonképp stílusok sincsenek. Járhatsz fekete ruhákban, lehetsz mindig szomorú, de olyan, hogy emos nincs. Aztán nem kell külön szellem meg ember alak, főleg nem eltérő személyiségekkel. A szellemek halottak lelkei, miként akarnál újra élő emberré válni? Jah és most jut eszembe! A szellemek halottak lelkei, nem pedig a természet egy-egy aspektusának istenei. Nem szabad isteni karaktert indítani, még akkor se, ha szellemnek nevezed.
A perverzség nem csúnya szó.
Ha valaki kivégezte az angyalod, akkor nincs angyalod, fölösleges volt megemlíteni. Ezen kívül nem számít, milyen barátaid voltak eddig, és hogy hogyan szerezted őket. Személyiséghez erről elég annyit, hogy mindössze egy barátod volt, ezért feszengsz társaságban, mindenkivel bizalmatlan vagy, jobb szereted a magányt. Vagy valami hasonló.
Végezetül a képességek. Mivel már mondtam, hogy nem lehetsz isten, az idő feletti teljes uralom túlzás. Egyenlőre legyen elég annyi, hogy vagy fel tudod gyorsítani, hogy te lassabb lehess, vagy le tudod lassítani, hogy gyorsabb lehess. Egyik vagy másik, válassz. Aztán a klónkészítés. Rendben, de akkor más módon, hisz mindenki csak egy helyen tartózkodhat az időben. Valamint legyen egy korlát. Mondjuk minden másolatnak saját ideje van, amit te adsz nekik és magadtól vonod meg. Ha a tőled kapott idejük lejár, eltűnnek. Valamint legfeljebb mondjuk ötöt tudsz létrehozni egyenlőre. Ez csak egy ötlet, viszont mindenképp szükség van egy ilyen képességnél egy korlátra. Végezetül pedig felőlem nyugodtan érthetsz a pisztoly és a puska használatához, azonban a karaktered nem fogja tudni mik is azok, hisz az egy másik világ, a középkor fejlettségi szintjén. Tehát ezek a fegyverek közel se léteznek arrafele. Talán jobb lenne ha választanál egy létező fegyvernemet.
Azt hiszem ennyi. Nagyon remélem, hogy nem vettem el teljesen a kedved a próbálkozástól. Az alapötlet nagyon jó, a kislány vad szelleme tetszik, azonban ez így nem elfogadható. Legyen benne kevesebb az isten és több az elképzelhető, a többiekkel szemben fair részlet. Szívesen segítek bármikor, írj emailt és felvehetjük a kapcsolatot facebookon. Jó lenne, ha velünk játszanál, de nem ezzel a karakterrel.
Sajnálom, de karakter elutasítva. |
Név: Tokisaki Kurumi
Kor: 16
Nem: nő
Faj: Szellem
Előtörténet:
sok ember fél tőlem , mert több mint 10 000 embert megöltem , többjüket felfaltam , térengéseim miatt is sokan haltak meg ,de azt nem mondtam h véletlenül csinálom .Jöttek szellem eltávolító csopertok is . De ők semmik sem voltak ellenem, megpróbáltak megölni , de nem sikerült senkinek sem eddig, ha meghalok , újra előjövök, úgyhogy képtelelenség engem eltávolítani a földszínéről.Ha emberként nézek ki , még akkor is gyilkoló képes vagyok.Van egy angyalom is , Zafkiel.Zafkiel egy nagy óra , benne van mindenben amit csinálok , hisz ha embereket eszek , úgy nem jár le az időm, az egyik szememben egy óra van, az jelzi az én időmet.
Személyiség: Emberként normálisan viselkedem , egy-két alkalom h előjön a vérszomjam . Emos a stílusom , imádom a fekete cuccokat .Amúgy kedves,aranyos vagyok a velem egykorúakkal , de néha úgysem bírok magammal.előjön néha a p*rv*rzség is. Szellemként pchihopatának tartanak engem. Becenevet is kaptam az emberektől, Rémálom. Ezek miatt nincsenek barátaim , egy fiút azért tudnék mondani, mert megvédet engem a tűz szellemétől. Azóta senki sem látott engem , mióta elmenekültem az a bizonyos szellem elől.Még az angyalomat is kivégezte.
Képességek: Vissza tudom pörgetni vagy előre tekerni , felgyorsítani vagy lassítani az időt, mivel az idő szelleme vagyok. Klónokat is előtudok idézni bármikor , de inkább azok a múltbéli énjeim.pisztollyal és puskával is tudok bánni.
  |
2 képesség a mágiához
1. képesség: fénygömb létrehozás
2. képesség: tenyérnagyságú tárgyak reptetés |
[54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
