|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.12. 22:15 - |
Melandor sose alszik. |
//Remélem senkit nem zavar ha meglepetéseket okozok. ;) //
A kunyhóban ücsörögtem és vártam, hogy jelentsen nekem kedves barátom, Nixus. Drága madaram nem sokkal később meg is jelent teljesen izgatott hangulatban. Szárnyait kitárva érkezett az ablakba.
- Elaine! Tudod kit láttam kijönni a városból?- kérdezte csillogó zöld szemekkel. Felhúzva szemöldököm néztem rá.
- Nixus szerintem rébuszokban beszélsz. Inkább spórold meg nekem az időt és mond el kit láttál - torkoltam le finoman. Utáltam mikor ilyen. Egyszerűen imádta a vicceket. Rosszabb volt, mint egy gyerek. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki amiért ilyen ünneprontó vagyok. De az istenésrt neki, húsz órája ébren vagyok!
- Klathor jött az új legénységgel - nyögte ki elrejtve fejét szárnya mögé. Tudtam, hogy ezzel akarta vigyorát elrejteni. Felvillanyozódva osontam ki a hátsó ajtón megkerülve mindent. A goblinok engem figyeltek és ez nem tetszett. Gyűlöltem a lényeket. Na de, visszavezettem utam felé tekintetem. Nixus a fejem felett repült és mutatta nekem merre mehetek. Végül sikerült a kis csapat mögé kerülnöm. Vigyorogva lépkedtem Klathor barátom mögé. Szép halkan, majd megkocogtattam vállát.
-Klathor kiért jötetek? - Kérdeztem szelíden. Nixus idő közben a karomra szállt amit kinyújtottam neki.
//A barátom adat lapja ma lesz fent a karakterlapoknál csak már untam figyelni mit írtok. Bocsi!!!! ^^"" //
|
~Az lehet, de ahhoz, hogy te kiférj, sokat kell rajta nyitni.~ gondoltam, majd kissé meglepetten tapasztaltam, hogy kis réseken is ki tud férni. Pár másodperc csodálkozás után végül követtem őt az erdőbe. Mint mindenkinek nekem is fegyvereimen volt a kezem biztos, ami biztos alapon. Hangtalanul suhantunk el a goblinok tábora mellet és szerencsére az erdőben sem álltak lesben. A hold szépen világított, így különösebb nehézségek nélkül haladhattunk az erdőben. Bár lehet ez csak az én sötéthez szokott szemeimnek volt világos, de mivel a többiek sem estek hasra egy fadarabtól, vagy sziklától így valószínűbb, hogy ők is egész jól láttak. Oda érve a boszorkány kunyhójához nagyjából tíz-tizenöt goblint vettem észre, ahogy azt a fáklyáik is mutatták.
-Na, és most?- kérdeztem a bozótban meglapulva társaimat. |
- Nem kell ezt az kaput sarkig tárni, hogy kijussunk rajta. Aztán egy kis kukucskálásra csak nem ébrednek fel mind - mondtam Drakonnak.
Ezzel hozzáláttam, hogy egyedül leemeljem a keresztrudat a vastag falapokról, ami véfül nagyobb hang nélkül sikerült is. Aztán fél kézzel kitoltam a szárnyat, épp csak annyira, hogy még én is kiférjek rajta. Mikor kint voltam integetni kezdtem a többieknek, hogy siessenek. Miután már mindenki kijutott az őrökre hagytam a kapu bezárását és óvatosan az erdő felé futottam. Persze ott is lehetnek goblinok, de ott talán egy fokkal könnyebb elkerülni őket. Nem hittem volna, hogy belebotlunk valamelyikükbe, de azért kezemmel végig a pengém markolatát szorítottam, hogy gyosan tudjak cselekedni, ha mégis megtörténne a balszerencse. |
Végül abban maradtunk, hogy majd este az éj leple alatt megyünk a boszorkányhoz. Mindenki indult amerre akart. Én elindultam megkeresni a könyvtárat. Jó egy órámba került mire megtaláltam, mert egy idegen városban mégsem olyan egyszerű tájékozódni mintha már ismerném a terepet. Bezzeg három kocsma is az utamba került, azalatt miközben keresgéltem a könyvtárat. A könyvtárban töltöttem a nap hátralévő részét olvasgatással. Este hétkor hagytam el mikor már zárták az épületet. Visszafele már hamarabb odaértem, mert megjegyeztem, hogy honnan is indultam és mit hagytam el a városban, mire visszaérkeztem már mindenki ott volt.
- Itt vagyok. Miről maradtam le? – kérdeztem a többieket. |
Tíz perc forgolódás után végre elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki oldalba rúgott. Szerencséjére nem tudtam megnézni ki volt az, mert gyorsan odébb állt és még kómás is voltam. Az viszont biztos, hogy a csapatból valaki. Amikor magamhoz tértem a holdvilág gyenge fényét fogtam fel elősször.
~Tehát indulhatunk.~ gondoltam, majd lassan feltápászkodtam. Ellenőriztem felszerelésem, hogy minden úgy van-e ahogy hagytam és nem-e tünt el semmi. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt.
-Na és hol akartok kimenni a vár falai mögül? Az a kapu kissé feltűnő lenne. Elvégre csak állítottak egy-két őrt, hogy ne érje őket meglepetés az éjszaka. |
Végül az én ötletemnél maradtunk, ami kicsit lehangolt. Azaz lenyugtatott, de a kettő nálam ugyan az. Szerettem volna minél előbb végezni, de ezzel most olyan szabadidőt szabtunk magunknak, amire nem lett volna szükségünk. Mindazonáltal jól tudtam, mivel üthetem el az időt.
- Az előbb még körbe akartál járni a városban, nem, Zaxot? - kérdeztem, miközben elindultam a magam útján.
Bár már jócskán elhagytuk a delet, még sok időnk volt sötétedésig. Egyszerű időtöltést választottam: megkerestem a városka kocsmáját, beültem és rendeltem egy kupa sört. |
Ahogy megérkeztünk a kapuhoz és azt kinyitották szinte leesett az állam. A fene se gondolta, hogy ezek a várfal alatt tanyáznak. Azt hittem valahol arrébb, és az erőben ki tudjuk őket valahogy cselezni. Szerencsére Klathor bezárattta a kaput, majd ötletek felől kérdezett minket. Sorra jött mindenkitől valami. Én csendben halgattam őket. Egyik sem volt épp a legkivitelezhetőbb, de mikor Klathor felhozta az éjjeli átosonást, már rögtön jobb kedvre derültem. Adsinner amiatt kezdett aggódni, hogy mi van, ha beléjük botlunk.
-Abban az esetben fogd be a száját és menten vágd el a torkát! De nem hiszem, hogy baj lenne belőlle, mert este telihold lesz.- mondtam egy kis oszlopra mutatva amin egy fakorong volt kitéve. A városokban és falvakban álltalában ezzel szokták a hold járását tudatni a lakókkal.
-Jócskán leszűkiti a látó távolságot az este, de a hold világít annyira, hogy a lábad elé tudj nézni.-tettem hozzá, majd ahogy azt Zaxot is javasolta ledőltem a fal tövébe. |
Klathor ötletét még egész jónak találtam, eddig ha az eddigi ötleteket összevetjük, ez volt a legegyszerűbb és a legkönnyebben megvalósíthatóbb. Nincs harc, nincs felhajtás, csak szépen és csendben elosonunk az ellenség orra előtt - már ha alszik. Aztán ha nem alszik, akkor kicsit jobban kell majd figyelni, illetve az sem biztos, hogy egyáltalán elindulunk-e a sötétben, mert ha igen, akkor keveset fogunk látni abból ami előttünk lesz.
- Hm.. Ez egész jó. Egyszerű és nagyszerű, és még csak megerőltetni sem kell magunkat. - Mondtam. - Ha menni akarunk, jobb lesz, hogy ha estig leheveredünk valahova, a fal alatt pont jó. Addig pedig megkérdezem az őröket, láttak-e nagyobb csapatmozgásokat a falak előtt. - Mondtam nekik. |
Zaxotnak egyáltalán nem tetszett az ötletem és jó nagyot nevetett rajtam. Majd ő is javasolt egy tervet, ami őszintén mondva jobb volt, mint az enyém. Ezután Klathor gondolkozott egy ideig majd jött a válasza is. Végül egyiket sem választotta tanácsolta inkább várjuk meg a sötétséget és annak a leple alatt osonjunk el az ellenség orra előtt, ami szintén jónak tűnt, de ennek is volt hátránya.
- Ez jó ötlet csak hát a sötétben mi sem fogunk látni semmit, és ha esetleg még aludnának nekik is mehetünk, mert ezek alszanak a földön is. – mondtam végül valamennyire határozottan. |
Az államat vakargatva töprengtem. Valóban rengeteg pénz kéne, hogy az lefoglalja a goblinokat. Valamint már így is épp eléggé megraboljuk a kincstárat. A harccal csak az a baj, hogy nem találnák elég öngyilkos hajlamú katonát, akik feláldoznák magukat kétes sikerünk édekében. Többre viszont én se jutottam. Lángok és rohanó állatok közt kalandoztak gondolataim, mindhiába.
- Várjunk estig - tanácsoltam végül. - Ha el akarjuk terelni a figyelmüket, sötétben nagyobb esélyünk lesz. Vagy akkor akár át is osonhatunk köztük egy jó adag szerencsével.
Biztos van egy kis időnk. A város erős, és nem egy ostromot állt ki eddig. Bár a folyamatos harc valószínűleg kiapasztotta készleteit, nem most fog elesni. Legföljebb nem lakomázunk. Nem mintha valamikor is terveztük volna. Karba fontam karom és vártam a többiek válaszát. |
* - Ahogy gondolod. Nem feltétlen bíznék meg ebben a gondolkodásban, de van némi igazsága annak amit mondasz. - Mondtam Klathornak a bájitalos dologgal kapcsolatban. Én jobban szeretek felkészülni az ilyen dolgokra, mint hogy a hirtelen, negatív meglepetések sorozatával kelljen szembesülnöm. Igaz, nem vihetünk magunkkal több ládányi italt, de egy varázsló bármire képes lehet. Akár emlékeket is törölhet, talán az időt is a maga olalára fordíthatja vagy valami egyéb dolog, amivel könnyen kijátszhat minket. Néhány kisebb italnak nagyon jó hasznát vennénk, de a a többség szava döntött én pedig nem ellenkeztem. Majd akkor az arcukba fogom dörgölni, amikor az a mágus több tucatnyi halotatt fog feléleszteni és ellenünk fordítani!
Drakon ötletét kissé butaságnak találtam, egymaga kevés lesz egy seregnyi goblin ellen. Ha még az őröket is lefizeti, hogy csalják őket valahogy a falak alá, és szurokkal öntsék le a zöldbőrűeket, akkor az TALÁN sikerületne ez az elterelés. Klathor sem véletlenül ordibált mellettem - akkor majdnem süket lettem egy pillanatra a jobb fülemen.
- Pénz?! Hah! - Nevettem a krákogó hangomon. - Mégis honnan szerzel te annyit, amennyire egyáltalán ezek felfigyelnek? Odadobsz nekik tíz aranyat és meg van oldva, úgy gondolod? Ahhoz egy királynak vagy minimum egy nemesnek a vagyona kéne, amire ezek fölfigyelnének! - Mondtam az elfnek.
- Szerintem meg valahogyan a falak alá kellene csalni azokat a kis mutográszokat. Az őrök ha kiküldenek egy különítményt phalanxban felállva, akkor arra csak felfigyelnek. Visszavonulnak a falakhoz, majd azok akik jól lőnek, lelövik őket a falakról. Amíg a harc lefoglalja őket, mi meglógunk. - Mondtam az én töletemet. Talán kicsit mesének hangzott a dolog, mert sok ostromban nem volt részem, és az őrkapitány sem feltétlenül díjazná ezt a fajta taktikát. *
|
Drakon felajánlotta, hogy elterelné a figyelmüket a goblinoknak, ami hatalmas butaság volt a részéről nézve a létszámunkat. A kapuk felé érve már kezdték is kinyitni, de Klathor gyorsan rájuk kiabált, hogy azonnal csukják be. Ezután Klathor megkérdezte hogy mi is lenne a tervem-
~ Nah kösz tervem nem volt csak egy javaslatot. ~ közben még gondolkoztam, hogy mit is találjak ki.
Pár perc gondolkodás után valami az eszembe ötlött, bár butaságnak tartottam azért belekezdtem.
- Talán ha valamennyi vagyont kidobálnák a falakon túlra, ráharapnak és ellesznek foglalva vele, hogy összeszedjék és marakodjanak rajta. – mondtam és már vártam is a választ, hogy jó vagy sem. |
Ahogy odaértünk a kapukhoz, elkezdték nyitni őket, amire nagyot néztem és öklömet rázva, szitkozódva, átkozódva és fenyegetőzve ordibáltam az őröknek, hogy zárják vissza. Ennyire azért nem vagyunk bátrak. Négyen nem szállunk szembe négyszáz ellenféllel. Főleg nem egyedül, úgyhogy Drakonhoz fordultam:
- Eszedbe se jusson. Ne feledd, csak addig folytathatod az öldöklést, amíg életben maradsz.
Nem hittem volna, hogy ennyire meg akar halni, mindenesetre én nem szerettem volna. Szükségem lesz rá a tervemhez, ami haloványan kezdett alakot ölteni a fejemben. Azonban előbb Adsiner tervét akartam hallani, mert arra nem volt ötletem, miként jutunk ki. Reméltem nem rúgja fel a tervét, hogy az ajtónyitogatással felhívtuk magunkra a goblinok figyelmét. Azért remélem van másik kapu, csak akkor meg kell kerülnünk a fél várost.
- Mi a terved, Adsiner? - fordultam hozzá. |
Ahogy befejeztem a mondatomat már fel is tünt Zaxot a csatornából.
~Csak nem zokonvette az előbbit?~ gondoltam, majd a feladatunk megtudakolására figyeltem. Mint kiderült egy boszorkányt kell elintéznünk amiért Klathor ezer-, két másodperc múlva meg kétezer aranyat kért.
-És még én vagyok a bunkó.- mondtam halkan és sértődötten. Ezután követtem a többieket a kapu felé. Útközben Adsiner megemlítette a figyelemelterelést a góblin csapat elen.
-Majd én vállalom. Ti kerüljétek meg őket és nyírjátok ki a boszorkányt.- mondtam miközben felzárkóztam a két egymás mellet haladó egyénhez. Rövidesen elértük a városkaput és ahogy felnyitották nekünk figyelmezettek minket a gyakran lesből támadó goblinokra. Na nem mintha ez minket túlzottan aggasztott volna, gondolkodás nélkül vágtunk neki a kb öt kilóméteres útnak. |
Végül Zaxot is kijött a csatornából és javasolta hogy szedjünk össze pár italt a boszorkány ellen ami jó ötlet is volt meg nem is. A város nem éppen nézett ki valami fényesen a sok fosztogatás miatt úgyhogy nem mintha kaptunk volna valamit, és Klathor sem díjazta az ötletet. Örömmel láttam mikor Klathor is enyhén meghajolt.
~ Végre egy kis jó modort, bár nem illő egyből aranyat kérni. ~
Az öreg furfangosan kezet rázott Klathorral így semmi aranyat sem adott. Majd az eszem megállt mikor Klathor az előbbi ezer arany helyett már kétezret kért, mintha abban állapodtak meg. Az öreg pedig bele egyezett az új árba.
~ Hát hogy nem sül le a bőr a képéről még többet kérni. Persze szegény öreg kénytelen beleegyezni, hiszen nincs is más választása. ~
Meghajoltam ismét az idős úr előtt búcsúzás és bocsánatkérés képen, majd Klathor után mentem.
- Klathor esetleg elvonhatnánk valamivel a goblinok figyelmét, amivel el lennének foglalva, közben túljutnánk rajtuk. – mondtam eléggé bátortalanul. |
Végre megtudtuk a feladatot, viszont nem mindenkinek volt világos, hogyan is akarjuk elvégezni. Hátrafordítottam a fejem és fél szemmel Zaxotra néztem.
- Ha egy boszorkány minden bűbájára fel akarsz készülni, rengeteg italt kell venned. Többet, mint amennyit kapnénk az akcióért. Valamint azt a mennyiséget még én se szívesen emelgetném. Mi is tartogatunk pár meglepetést. És ha jól játszunk, nem kell számolnunk a trükkjeivel.
Visszafordultam az öreghez és finoman meghajoltam, ahogy az előbb Adsinertől láttam.
- Örömmel állunk szolgálatotokra - mondtam mosolyogva. - Ezer arany - nyújtottam kezet.
Habozás nélkül elkapta és két manccsal megrázta a kezem, de ahogy fölegyenesedtem továbbra is mosolyogva hozzátettem:
- Tehát kétezerben maradtunk.
Az öreg egy pillanatig zavartan nézett, majd megadón bólintott. Aki ilyen könnyen válik meg sok pénztől, könnyen ad többet is. Ezzel el is indultam. Megigazgattam a fegyverövem, majd megindultam kifele a főutcán a hegy felé nyíló kauhoz. Már ha van ilyen. És elkezdtem törni a fejem rajta, kifele hogyan akarunk áttörni az ostromgyűrűn. Reméltem, valakinek megint van ötlete.
|
A goblinok mészárlásában a bunkó is besegített szerencsémre, de a felfelé járaton keresztül, amit Klathor talált, már kezdtek az emberek eltűnni. Kevesen maradtunk a goblinok ellen, kisvártatva meg már csak én voltam az egyedüli, aki ott küzdött a goblinokkal, mert mindenki felment.
A legutolsó goblin a végsőkig tartotta magát, egészen addig a pillanatig, amíg el nem metszettem a torkát és holtan terült el a sárban, nyitott szemekkel. A kardomat és a ruhámat a vízben egy gyors ugrással megtisztítottam, majd én is felmentem a többiekhez, akik jelenleg egy felsőbb osztálybéli simabőrűvel beszélgettek.
- Az a "pikkelyes" megmentette a várost egy invázótól.. Vagy valami hasonló. - Mondtam miközben jöttem föl a csatornából. - A goblinok meg nem okoznak többé aggodalmakat.
Amint megtudtam a beszélgetés további részleteit, arra gondoltam, hogy mielőtt elmegyünk ismételten csatázni egyet, talán rendbe kéne magunkat szedni. Fegyver élezések, a bőrműves vagy páncélkovácshoz elmenni, italokat vásárolni az alkímistáknákl, bordélyház.. ~ Az talán inkább munka után.. ~ Hesegettem el a gondolatot.
- Ha már úgy is a boszorkányhoz indulunk, javaslom előtte szerelkezzünk fel a szükséges italokkal. Egy boszorkány nem egy egyszerű zsoldos, ki tudja, hogy mit rejteget a tarsolya! |
Szinte alig jöttem ki a csatornából már jött is egy idős úr elénk, aki elég jól tartotta magát a korához képest, már amennyinek kinézett. Látszott rajta hogy nem olyan barbár alkat, mint akik a hajót szolgálják. Klathor az ő modorán köszöntötte az urat. Ő is üdvözölt minket, én udvariasan enyhén meghajoltam. Klathor ezt követően beszédbe elegyedett az idős úrral aki megemlített egy boszorkányt meg az átkát
~ Nah akkor a Meladort is ez vonzotta ide, azt is csak a zsákmány érdekli.~ gondoltam magamban közben Drakon is kimászott, és jelentette hogy lent mi a helyzet.
- Elnézést… és ez a bizonyos boszorkány, mégis merre található? - kérdeztem illedelmesen az öregembert.
- A boszorkányt fent a hegy tetején találjátok és sok goblin őrzi, nem lesz könnyű odajutnotok. – válaszolta az idős úr. |
Klathor kitámasztotta a csónakot majd elkezdett felfelé mászni egy járaton keresztül ami egy nyíláshoz vezetett. Az elf köjök habozás nélkül követte. Így rám és a Hookah nevű férfira maradt a feladat, hogy annyit öljünk meg ezekből a dögökből amennyit lehet ha már a gyík is faképnél hagyott minket és vízbeugrott. Mondjuk ő legalább le vett három hajót a listáról.
-Fele-fele!- mondtam vigyorogva Hookah-ra nézve, majd gondolkodás nélkül átugrottam az egyik hajóra és elkezdtem kaszabolni a góblinokat. Ez elősnek ugrás közben hasítottam fel a mellkasát, majd "földet" érfe a mögötte lévőnek a gyomrát. A harmadikat hasonszúrtam és miközben a pengét húztam ki a már élettelen testből a negyediket egy ütéssel a vízbe löktem. Az ötödik annyira megrémült, hogy moccanni se tudodtt így szép lassan odasétáltam hozzá és levágtam a fejét. Végül két dobócsillaggal fejeztem be a támadásom amik a másik csónakban lévő két góblin torkába fúródtak. Csak ezután jöttem rá, hogy "fele-fele"-t mondtam.
~Hoppá. Na mindegy legalább biztos nem hal meg. Hárommal csak elbánik.~ gondoltam, majd követtem Klathort meg az elf kölyköt a járaton keresztül. Ahogy felértem már egy öreg oretem állt velük szemben.
-Üdv. Odalent van egy két góblin hajó, márha egy pikkelyes barátunk el nem intézte már őket.- mondtam az öregnek. |
Már Adsiner is felbukkant mögöttem, mire elébünk sietett egy vezetőféle. Reméltem a többiek is kimásznak a csatornából, mert így ketten valószínűleg nem keltünk nagy reményeket. A városka elöljárója egy hosszú, fehér, fonott és aranydíszekkel ékesített szakállal büszkélkedő vén oretem volt. Látható kora ellenére tartása egyenes volt, mozgása határozott és tekintélyt sugárzó. Én sose jöttem ki az ilyesfajta felsőbb körökben, noha ezen hiányzó modoromat megerőltetve mindig is próbáltam segíteni. Most is igyekeztem:
- Jó napot, öreg!
Láthatóan az alpáriasság és a nagy hangom, mert egy pillanatra megtorpant. Aztán mégis elébünk jött és viszont köszöntött minket.
- Üdvözlöm az... urakat szerény és szerencsétlen városunkban, Gooflonban - mondta tétován, mindvégig lesve minden mozdulatunkat. - Minek köszönhetjük a látogatásotokat?
Kicsit törnöm kellett az agyam a válaszon, hisz nem ronthatok rá azzal, hogy "szolgálatot ajánlunk pénz fejében". Mi is kellene igazán ennek a városnak?
- A jóindulat vezetett ide minket. Segíteni szeretnénk.
- Mindketten? - mutatott végig rajtunk a vén.
Fájdalmasan elmosolyodtam.
- A teljes legénység kész a szolgálatra - hazudtam. - Csak áruld el, hogyan lehetünk hasznotokra és mi teljesítjük kívánságotokat.
- És mégis miért cserébe? - furfangoskodott.
- Aranyért, természetesen - vágtam egyszerűen a képébe. - Bár kétlem van annyi aranyad, amennyiért nekiesnénk egy goblin hadseregnek.
Ezen jót kuncogott és mentegetőzve integetett.
- Erre nem is kérnélek titeket, értelmetlen volna. Ez már vagy a negyedik osrtom a hónapban. Egy boszorka hozta ránk az átkot, ami erre vonz minden esztelen barmot, aki zsákmányra vágyik.
- Ezen talán segíthetünk - vigyorodtam el, bár a hátam libabőrös lett a mágia emlétésére. |
[193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
